Címlap » Kultúra » Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Valóságos és regénybeli nagymamák, apák és nagybácsik.

Ha több látogatót szeretnél, akkor Kattints!

▲ Hirdetés

És hogy tudunk-e a regénybeliek kapcsán a sajátunkra gondolni, el tudja-e hitetni, hogy az elképzelt hasonlóság valóságos is lehet – ez az egyik nagy kérdése minden új regénynek.

Grecsó Krisztián harmadik regényében sok a családi szereplő, sűrű a történeteik szövete, szeszélyesen ugrálunk időben, térben, mégis magával ragad, azt az állandó változást idézi fel, ahogy saját érésünkkel, öregedésünkkel a közelebbi, távolabbi leszármazóinkról is egyre többet tudunk meg. Ez a nagy, feltáró akarás érződik a könyvben, még akkor is, ha nem egy figurája, motívuma kidolgozatlan vagy érezhetően csikorog. A szövege azonban ellenállhatatlanul sodor magával, telibe talált mondatait olykor szinte élvezet ízlelgetni, számtalan regiszterben képes megszólalni – a változatosság még a kidolgozatlanul maradt részleteken is könnyedén továbbsodor.
 
Mellettem elférsz harmincas főhőse egy szakítás után kezd elmerülni a nagymama rámaradt naplószerűségében, és ahogy egyre beljebb halad a családi múltban, az újabb és újabb titkok mögül akár ötven vagy száz év távolságából is valóságos alakok bukkannak elő. Elfuserált sorsú apák, fiúk és nagyapák montírozódnak így egymás mellé, miközben a női alakok sokkal vérbőbbek és életre valóbbak. Közeli haláleset után kerül az ember hasonló állapotba – amikor az elhunytról újabb és újabb dolgok derülnek ki, tudjuk csak meg igazán, hogy mit, kit vesztettünk el. Ha a legendárium kibeszéletlen marad, kevesebbek leszünk, és a Mellettem elférszben is paraszti múlt és fővárosi jelen között egyensúlyozva világosodik meg, hogy ugyanazt az utat járjuk, ugyanazokat a köröket rójuk akár több emberöltő dacára is. 

Magvető Kiadó

Scroll To Top