Szabadtéri nyitány Tom és Jerryvel!

A Budapesti Nyári Fesztivál nyitóestje tegnap a Budafoki Dohnányi Zenekar filmzenei koncertjével zajlott le. A kellemes félhomály és a szuper idő megadta az alaphangulatot. Több nem is kellett a remek nyitányhoz.

A Szentivánéji álom című film zenéje (Mendelssohn) után a karmester, Hollerung Gábor köszöntötte a közönséget, bevallva, hogy a szervezőktől bátor döntés volt erre a napra időzíteni a nyitóestet Medárd napja és az EB miatt is.

A második szám a sorban A koppányi aga testamentuma (Petrovics Emil – arr. Werner Gábor) volt, melyhez már videó is társult óriási kivetítőn, így a fantasztikus hangzás mellett már a látvány is színesítette az estet.

A Tenkes Kapitánya (Vujicsics Tihamér – arr. Werner Gábor) zenéje a feszes ritmust magyaros motívumokkal cifrázta, háttérben a magyar zászló kitűzésének jelenetével.

A negyedik produkcióra megérkezett Szirota Jennifer is, akit a Megasztárból már jól ismerhetünk. A karmester bevallotta, a Házibuli zenéje (Richard Sanderson)  jó alkalom a szólisták számára is, hogy bemutassák tudásukat. Ezt a romantikus számot „azért választottuk, mert a magyar Házibuli, a Szerelem első vérig is szerepel a listában” – tette hozzá Hollerung Gábor. Elmondása szerint nem a múlt héten döntöttek Jennifer meghívása mellett, hanem már a legelső válogató alkalmával eldöntötték: „jól illik hozzá a dal”.

A szerelmes szál után egy Bruce Willis-film, a Drágán add az életed II. (Sibelius) következett, és kiderült, hogy Hollerung Gábor is rajongója a színésznek, aki mostanában forgatott hazánkban. Úgy ítéli meg, ez a szám megmutatja, hogy „a klasszikus zene is jó kifejezőeszköze lehet egy szuperprodukciónak”, kifejezve a megszabadulás pillanatát is.

Ezt követően kicsit cowboyosra váltott a stílus, Ennio Morricone Volt egyszer egy vadnyugat filmhez írt rejtelmes-sejtelmes szvittje előbb a párbaj hangulatát idézte, majd a szerelmi szállal átvezetve a grandiózus lezáráshoz csatlakozott a kar éneke is.

Ezután a Gladiátor jól ismert zenéje csendült fel, Hans Zimmer alkotása. A karmester értékelése szerint ez a szám „remekül eltalált filmzene, ami jó keretet ad ennek a fantasztikus eposznak.”

A szünet előtti utolsó darabban A nap könnyei című film képei elevenedtek meg. A második idézett Bruce Willis-film zenéje ugyancsak Hans Zimmer szerzeménye, és igazi afrikai hangulatot csempészett a Szabadtéri Színházba. Hollerung Gábor véleménye szerint a szám „igazi nagy himnusz óriási szólóval”, amit Tóth Olivér magával ragadó előadásában hallhattunk.

Egy rövid lélegzetvétel, frissítő után folytatódott a sor a magyar művekkel. Elsőként, romantikus indításként „Dés László szédületes alkotása” következett, Kocsis Tibor énekével kiegészítve. A karmester szóhasználata szerint a Szerelem első vérig „a magyar Házibuli-film.”

A lágy érzelmek után hazafias vizekre evezhettünk a Szabadság, szerelem jóvoltából. Hollerung Gábor megjegyezte: „érdemes mindig újra és újra megnézni. […] A mi történelmünkről szól kicsit amerikai módon.” Azt a momentumot pedig, hogy a külföldi alkotó, Nick Glennie Smith a Himnusz zenéjét vette alapnak, úgy ítéli meg: „a zeneszerző bátran tette és jól tette.”

A második félidő harmadik darabja Koltay Gergely Honfoglalás című filmhez írt zenéje volt. Kocsis Tibor és Szirota Jennifer duettjét vastaps követte, sikerük kétségtelen.

Innentől a blockbustereké lett a főszerep, amik „bár egyszerűnek tűnnek, pazarul vannak megírva. […] Fantasztikusan megírt szvittek, amiben az adott film összes témája feltűnik ” – tette hozzá a karmester. A sodró lendületű Vissza a jövőbe-zene (Alan Silvestri) után „sokak kultikus kedvence”, a Forest Gump (Alan Silvestri) könnyedebb hangzása következett. Végül Hollerung Gábor megjegyezte, hogy „filmzenekoncert nincs John Williams, a modern filmzene egyik legnagyobb alakja nélkül”, így az E.T. és az Indiana Jones filmek ismert számai fűszerezték az estet. Az utolsó mohikán utolsó lett a sorban, bár a karmester kiemelte, hogy ez csak „a hivatalos program utolsó száma”. A produkciót Edelman és Jones újragondolásában hallhattuk.

Nem maradhatott el a ráadás sem, de Hollerung Gábor azért kedvesen, kicsit kérette magát, és fürdött a jól megérdemelt tapsviharban. Az utolsó-utolsó zeneszám önreflektív elemmel koronázta meg az estét, hiszen a Tom & Jerry mesesorozat zongorás epizódját, Liszt II. rapszódiáját játszották el. A karmester bevallása szerint: „igazi ősbemutató […], ezt próbáltuk a legtöbbet.” Nem hiába, hiszen másodpercre pontosan, tökéletes összhangban játszották el az attrakciót, a nézők nagy örömére. A produkció után hatalmas tapssal köszönték meg a nézők (és hallgatók) a csodás estét.

A nyitókoncerten fellépő körülbelül 100 ember összehangolt munkája alaposságot és igényességet tükrözött. Most a filmzenék kerültek porondra, amik „máskor érdemtelenül a háttérbe vannak szorítva” – a karmester szerint. Minden patentul működött, és egy kis humor is jutott a nézőknek Hollerung Gábor és a ráadás jóvoltából.
Ha a nyitányhoz hasonló estek várnak ránk, nem kell aggódni, a nyár jó hangulatban telik majd a Szabadtéri Színházban.