Azerbajdzsán: Eurovízió és zenei élet

Nyakunkon az ötvenhetedik Eurovíziós Dalfesztivál, mindenki kívülről fújja már a Compact Disco slágerét, a „Sound of our Hearts”-t, azonban a rendező országról, Azerbajdzsánról és annak kulturális, zenei életéről vajmi keveset tudunk. A zenet.hu ennek járt utána.

Miért Azerbajdzsán?

Korábbi, Eurovíziós Dalfesztivál kisokosunkban már tisztáztuk, hogy a rendezés joga független attól, hogy az adott ország Európa földrajzi határán belül vagy kívül helyezkedik el. Azerbajdzsán műsorsugárzója, a Közszolgálati Rádió- és Televíziós Társaság (ITV) 2007-ben lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, így az ország először 2008-ban vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol rögtön a nyolcadikok lettek. A versenyen eddigi rövid történetük alatt rendre szép helyezéseket értek el: a második évet a harmadik helyen zártak, 2010-ben az ötödik helyet sikerült megszerezniük; 2011-ben pedig megnyerték a dalfesztivált és ezzel a 2012-es verseny rendezési jogát „Running Scared” című számukkal, amit Ell & Nikki adott elő.

A kőolaj- és földgázmezői révén óriási bevételekre szert tevő, nagyjából magyarországnyi méretű Azerbajdzsán fővárosában nagyszabású építkezési beruházások folynak, szállodák, modern irodaházak épültek, az 57. Eurovíziós Dalfesztiválnak otthont adó Kristálycsarnokot (Crystal Hall) május elején avatták fel: a helyszínen 16 ezer ember nézheti a német tervezők által megálmodott csarnokban az elődöntőket és a döntőt. A döntőnek otthont adó kétmilliós lakosú Baku az ország fővárosa, mely a Kaszpi-tenger partján terül el. Baku fontos kereskedelmi, kulturális és közlekedési központ, ugyanakkor a város és környéke a Föld egyik legjobban szennyezett területe.
Bakuban ezekben a napokban – az úgynevezett eurovíziós héten – szinte mindent a verseny sikerének szentelnek, a résztvevő delegációk számára rendőri felvezetést és buszokat biztosítottak, a város központjában, a tengerparton csupa olyan felirat és villódzó fénytranszparens látható, amely a "Light your fire!" (Izzítsd be magad!) szlogenű dalfesztivált hirdeti.

Kultúra – hagyományok és nyugatosodás

Azerbajdzsán kultúrájának fejlődését számos hatásnak köszönheti. Napjainkban nagyon erős a nyugati kultúra – és egyben a globalizált vásárlói kultúra – hatása, ugyanakkor a nemzeti tradíciókat is megtartották.
Azerbajdzsán zenéje több mint ezer éves népi tradíciókra vezethető vissza. Évszázadokon át a gyászdal jelvénye alatt fejlődött az azeri zene, ritmikailag változatos dallamokkal. Ahogyan az arab és török zenék esetében, az azeri zene terminológiája is perzsa eredetű. A klasszikus azerbajdzsáni zene a mugham, ami az irán-arab-török sajátosság, a makám jegyeit viseli magán. A makám általában egy költészettel és hangszerekkel kísért közjáték sorozata, mely 2003-ban felkerült az UNESCO szellemi örökségének listájára. Az országban egyébként a legkedveltebb műfaj a rap, ezzel nyerték meg a 2011-es Eurovíziós dalfesztivált is. A közép-ázsiai országok hagyományaihoz képest az azeri makám sokkal szabadabb formájú és kevésbé merev, ezért sokszor hasonlítják az improvizatív raphez. Az ország zenei életében meghatározó még az opera és a balett műfaja. Nagy múltra tekint vissza az ashikok, azaz az utazó dalnokok művészete is, akik énekelve és a lant egyik formáján, a baglama nevű húros hangszeren játsszák félig improvizált dalaikat.

Azeriek az Eurovízión

Azerbajdzsán 2008-ban Elnur & Samir előadásában a „Day After Day” című dallal mutatkozott be az Eurovíziós Dalfesztiválon, ami az ország zenei sajátosságaihoz híven opera- és makám-elemeket is tartalmazott. A szám a Jó és Gonosz közötti örökké tartó dialógust szimbolizálja. Aysel & Arash következő évben már a dobogóig vitte „Alsways” című számát. A keleties hatású popszámban nagy szerepet kapott a tradicionális azeri hangszer, a tar (a lant egyik fajtája). Safura az ötödik helyet szerezte meg a „Drip Drop”-pal 2010-ben, mely svéd segítséggel készült, akárcsak a 2011-es győztes dal, melynek szerzői éppúgy Stefan Örn és Sandra Bjurman voltak. Bár az első két induló dalhoz képest a „Drip Drop”-ban nem fektettek hangsúlyt az azeri kultúra megjelenítésére, a „Running Scared”-ben már felfedezhető volt a makám. A hagyományokra 2012-ben is ügyeltek, Sabina Babayeva „When the Music Dies” című száma amellett, hogy a jelenlegi európai trendeknek is megfelel, szintén tradicionális azeri hangszereket, kamancha-t (vonós) és balaban-t (fúvós hangszer) is megszólaltat, valamint a makám stílus elemei is felfedezhetők benne.

Érdekesség, hogy Azerbajdzsán eddigi rövid, de sikeres eurovíziós pályafutása alatt a második olyan ország lett, ami Európa földrajzi határán kívülről ad győztest a megmérettetésnek, ezt ugyanis csak Izraelnek sikerült eddig elérnie, összesen három alkalommal.
A sikert a tavalyi győzelem után többen is elemezték, és arra jutottak, hogy egy tudatos stratégia eredményével állunk szemben. Az Örményországgal szomszédos, és az örményekkel ellenséges viszonyban lévő azeriek előre eltökélt szándéka volt, hogy mindenképpen legyőzzék riválisukat. Az irányelv a következő volt: olyan dallal kell indulni, amely megfelel a nyugati ízlésnek, ugyanakkor ne legyen tucatzene – pontosan erre volt jó a szinte minden évben alkalmazott népzenei fűszerezés. A tudatos koncepció átviteléhez tanulmányozták az eddigi dobogós számokat, és azeri zenészek tucatjai küldték képzésre Svédországba és Nagy-Britanniába, mégpedig állami megrendelésre. Úgy tűnik, a formula eddig bevált. Kíváncsian várjuk, mit hoz az ötvenhetedik Eurovíziós Dalverseny!

A hazai esélyek

A helyi idő szerint szerdán nulla órakor, közép-európai idő szerint kedden 21 órakor kezdődő első elődöntőben Montenegró képviselője az első fellépő, utána Izland, Görögország, Lettország, Albánia, Románia, Svájc, Belgium, Finnország, Izrael, San Marino, Ciprus, Dánia, Oroszország, tizenötödikként a Compact Disco, majd Ausztria, Moldova és Írország következik.
A sorrend úgy alakul ki, hogy egyrészt országonként pontoz egy ötfős szakmai zsűri, másrészt a 18 dal elhangzása után negyed órán keresztül a tévénézők is szavazhatnak telefonon; az együttes pontszám adja ki a tíz továbbjutót. Az egyes országok szavazói nem voksolhatnak saját fellépőjükre.
Ami az első elődöntő esélyeseit illeti, a Compact Disco mellett a montenegrói Rambo Amadeust (dalának címe: „Euro Neuro”), a görög Elefteria Elefteriut („Aphrodisiac”), a ciprusi Ivi Adamut („La La Love”), az orosz Buranovszkije Bábuskit („Party For Everybody”), valamint az ír Jedwardot („Waterline”) emlegetik. Utóbbi, a Jedward popduó tavaly is indult és nyolcadik lett. A produkciók énekhangja élőben hangzik el a Kristálycsarnokban, a zene előre rögzített felvételről megy.