Címlap » Kultúra » Nora Smith: Nóra – Tuti megszereted

Nora Smith: Nóra – Tuti megszereted

Vajon bűn az őszinteség? Milyen fizetség jár érte? Megéri? Nora Smith válaszolt kollégánk kérdéseire a héten.

Ha több látogatót szeretnél, akkor Kattints!

▲ Hirdetés

Nora Smith: Nóra - Tuti megszeretedVajon bűn az őszinteség? Milyen fizetség jár érte? Megéri? Nora Smith válaszolt a kérdéseimre a héten.

Kezembe került egy könyv, a címe tömör és édes, Nóra. Olyan szerencsés voltam, hogy az íróval is találkozhattam. Beszéltünk, és nyugodt, békés haraggal váltunk el, amit nem egymás, inkább a világ iránt éreztünk. Első pillanattól kétségtelen volt ugyanis, bár a planéta nagy része nem, mi ketten egy nyelvet beszélünk.
Ahogy hazaértem, ledobtam a kabátomat, az utcán vett Napi Gazdaságot, és leültem a könyv mögé.
Három nap alatt végeztem vele, és újult dühvel ültem le a számítógép elé. Azt azonnal tudtam, hogy a laptopom csendes üzeme, integrált eszközrendszere nem lesz elég, hogy a gondolataimnak elég széles intervallumot találjak, és hogy azokat megosszam veletek. Klaviatúra, monitor és egy régi, 5.1-es hangrendszer (legalább 24 órára) és egy 2,4 GigaHerzeses processzor monoton zörgése szükséges az információáram jó irányú disztribúciójához. Most a nagyszobában tekergek egy pc előtt a könyv konklúzióinak tengerében.
A Nóra nem regény. Őszinte, makacs, szép, szelíd, féltő hanggal megírt korkép. Az elmúlt 20 évünk summázva egy fotós szemszögéből, ahol a hangsúly nem a látványon van. Hanem az érzelmeken.

A történet a hetvenes években kezdődik Padragkúton, majd a család Veszprémbe költözik. Nóra – akkoriban a leírások szerint még Anett – otthona először Veszprém, majd Budapest lesz. A fotózás iránti érdeklődése, kíváncsisága sokfelé eljuttatja belföldön és külföldön egyaránt, Mallorca egy kirándulás során pedig valósággal szerelembe esik iránta. Szépen lassan egyértelművé válik számára, ahogy szeme előtt csillog a Földközi-tenger – napjának lemenő sugarában, igazi otthont csak egy szigeten találhat. Csalódásokon és sikereken, párkapcsolatokon és utazásokon keresztül megismerhetjük a főszereplőnket, és a jól építkező események láncolatában előbb a felnőtt nőt szeretjük meg, majd szépen lassan választ kapunk arra, ki is a narrátor, csendes zárszóként pedig, hogyan segít a könyv, hogy én, te vagy bárki otthonra leljen.
Amikor olvastam, és úgy a könyv felénél jártam, rád gondoltam, Kedves Olvasó, és szégyenemben döntöttem el, mivel nem tudok ilyen őszinte megnyilvánulással közeledni hozzád, azt fogom írni, amit nem gondolok, de elég szájbarágós ahhoz, hogy megértsd. Amit mondani akartam, hazugság, így hangzik: ez a könyv nem való mindenkinek.

Azt akartam írni, hogy azok az emberek olvassák el, akik látni akarják egy fotós életét nappal és éjszaka, a 2000-es évek színes és komplex kultúráját. Azt akartam írni, hogy az az ember olvassa el, aki tud szeretni, csak nem tudja irányítani a környezetét, mert nincs elég energiája. Le akartam írni, hogy az olvassa csak el, aki tudja, hogy valami nem stimmel körülötte, és változtatni akar magán.

Ez lett volna az én kis hazugságom, az első, mióta hozzád beszélek.
Oka is volt. Féltettem a jogtulajdonost. Ugyanis az ego kritikája a könyvvel szemben – tudom -, magabiztos erővel állítja, a könyv nem értékes, nem igaz, nem kell rá hallgatni. De ez már nem az én hazugságom.
A hét eseményei azonban átírták a terveimet. A könyv és a valóság okozta kontraszt között düledezve annyi dolog kavargott a fejemben, hogy másnap hunyorogva, de pánik nélkül – egyszerűen – nyugtáztam: nem tudom felidézni, hogy Pest levegőjétől megrészegülve hogyan jutottam haza kedden. Csütörtökre pedig az is világossá vált, hogy a könyv köré (a mindannyiunk köré) rakódó valóság haldokló jele – hogy élni kell! -, mindkettőnk (Nóra és én) szerint saját maga ellen fordult. És rájöttem, hogy személyes beszélgetésünk során mit nem mondott el nekem Nóra. Csak alig látható mosolyt hagyott szárazon nekünk a könyv hátoldalán ahelyett, hogy közhelyekkel traktált volna. Van, amit őszintén kell kimondanunk.
Most azt írom a “nem” ezen kallódó valóság válasza valami kínos mulasztás elkendőzésére.

És azt mondom, a könyv Értékes, Igaz, kell rá hallgatni. Rá kell hallgatni.
Ez a könyv mindenkinek való, de félek (látszik, nekem is van még hova fejlődni) attól, hogy komolytalanul kimondott szavak elmennek a füleitek mellett. És attól is, hogy dogmatikus megállapításomat nem veszitek (elég) komolyan.
Pedig belül te is tudod, segítség kell. A mai kor keserű, rideg, és az ember nehezen dönti el, kiben bízhat.

A Nóra viszont tudja, és azt is, kit szerethet, és kit kell messzire kerülnie. Csak az a kérdés, hogy megengeded-e Neki, hogy elmondja.
Én régóta tudom, hiszen a Nórával ugyanaz a munkánk. Segíteni az embert az emberré válásban. Más köveken lépkedünk, és bár messzebb jár, mint én, ugyanazon az úton haladunk, és a sötétség haramiáit könyörtelenül semmibe vesszük.
Remek könyv, és rengeteget lehet róla beszélni, de azzal nem jutsz előrébb. Ha viszont elolvasod, és hallgatsz rá, megértheted azokat az ősi energiákat, amik régen csodát műveltek, most pedig hamuként várják egy poros, éhes kandalló mélyén, hogy rátalálj, hogy újra meggyújtsd, és hogy boldogulj.

A könyv az alábbi elérhetőségeken rendelhető:
NoraPictures
könyvműhely.hu

Scroll To Top