Online Zene és Kulturális Magazin
Ha azt mondjuk: nyugdíjas, mindenkinek a buszra, villamosra toluló, kerekesszatyros, boltban friss zsemlére rástartoló, szürke hajú teremtményekre gondol, pedig nagyon nincs ez így jól.
▲ Hirdetés
Szerencsére így gondolkodik az Együtt élhetnénk című film rendezője, Stéphane Robelin is. Az öregkor nem olyasmi, amin gyorsan túl kell lenni, hogy senkinek ne legyünk terhére, nem valamiféle testi és szellemi csorbulás, s nem is egy infantilis állapot, melyen csak a középkorúak és a fiatalok segítségével tarthat, ameddig tart. Az aranykornak ugyan úgy megvannak a bájai és szerelmei, mint bármely más életszakasznak.
A most mozikba került film öt aggastyán történetét meséli el telítve humorral, iróniával és nyitottsággal – nem biztos, hogy a hetven felettieknek kizárólag empátiára van szükségük a társadalom részéről. Ez ellen lázad fel Pierre Richard, Claude Rich, Geraldine Chaplin, Jane Fonda és Guy Bedos. Igen, sajnos felettük is eljárt az idő, de ezen – legalábbis e filmben – egy pillanatig sem keseregnek. Sőt, fellázadnak környezetük lekezelő magatartásán, ezért elhatározzák, hogy összebútoroznak, együtt talán könnyebb lesz. Hogy az életkorbéli különbségekben rejlő potenciált azért mégis kihasználják, a készítők bedobtak egy fiatal etnológus egyetemista fiút ebbe az ezüsthajú társaságba.
Megindító, kellemes és nem utolsó sorban hiánypótló film az Együtt élhetnénk. Sajnos kevés filmkészítőnek kelti föl az érdeklődését e korosztály, talán olyan közhelyek miatt, hogy úgy sem történik velük semmi izgalmas, de remélhetőleg a jövőben ez is változik majd. Mi mindenesetre bátran ajánljuk a filmet fiataloknak és örökifjúknak is egyaránt.
