Földöntúli iOshow

body p {
text-align: justify;
}

Tegnap este az iO bolygóról érkeztek földöntúli lények a Papp László Budapest Sportarénába.  Nem kell megijedni, nem ufók jöttek el hozzánk, hanem a Rippel fivérek rendezésében és kivitelezésében egy új látványszínházi show-műsornak lehettünk szem- és fültanúi.

Korábbi cikkünkben már írtuk, az iO – A csodák birodalma című előadástól mire számíthat a közönség: színház, zene, látvány, tánc artistákkal és illuzionistákkal megspékelve. Mi is megnéztük magunknak az előadást. Erő, bizalom, látvány és együttműködés – a darab kulcsszavai lehetnének.

Az első néhány percben – felvezetőként – gyerekek hullahopp karikáztak, fogócskáztak és ugróköteleztek a színpadon. A csoport jó hangulatának véget vetett egy nagy robajjal érkező – de igen látványosan megépített – űrhajó. Kisebb riadalom után a narrátortól tudhattuk meg, hogy az idegenek az iO nevű sivár, vulkanikus Holdról érkeztek, hogy a Földön színeket keressenek.

A két főszereplőt a Rippel testvérek – Ferenc és Viktor – alakították. Egyikük a földi gyerekekkel volt az UFO megérkezésekor, másikuk az űrbéli lények vezére volt, aki elsőre nem fogadta el a kézfogást. Kicsit talán sztereotipikus, de aztán egy csinos nőnek engedett csak, aki finoman elvezette őt. Végül – levetkőzve az „egyenruhákat”, és gátlásaikat – kezet szorított a két férfi; a gesztussal jelképezve a kultúrák találkozását és az összefogást.

Ezzel vette kezdetét az ismerkedés, az iO-lakók különböző művészeti ágakon keresztül bepillanthattak a földi lét sokszínűségébe, kavalkád-szerű kis világunkba.
Elsőként a buddhizmus képviselői érkeztek, szinte alfába juttatták a közönséget, majd harcművészeti bemutatót tartottak. Később a Rippel testvérek „mazsoretteztek” fém alakzatokkal, kockával és háromszöggel – ez talán a testek sokszínűségét hivatott kiemelni. Éteri hangokkal együtt érkeztek meg a légtornászok, a 14 nőalak az égben hihetetlen formációkkal kápráztatta el a nézőket.  Az andalító műsorszám után táncosok hozták lendületbe megint a közönséget. A sztepp, utcai és néptánc műfajának ügyes és látványos variálását követően fiatalok ugráltak, szaltóztak fel a színpadra és elé.
Rippelék utolsó, legizgalmasabb bemutatója egy lebegő kockában játszódott le, 4 táncos lánnyal együtt mozogva és egyensúlyozva emelték egymást – néha kicsit vicces, de mindig hihetetlen erőt igénylő – különböző formációba. Itt igazán lényeges volt a bizalom és az egyensúlyérzék: izmok feszültek, másodpercek múltak, a nézők csak ámultak.

A mese azonban nem tart örökké, az iO klán vezére visszaöltötte eredeti ruháját és kíséretével együtt – no meg egy konfetti-vihar közepette, ami minket is elért a nézőtéren – visszaszállt az űrhajójába, és elhagyta bolygónkat, megismerve a színeket és művészeteket a Földön.

A tapsvihart a zenétől nem biztos, hogy hallotta az 50 fős előadócsoport, mikor együtt visszaérkeztek a színpadra, de látványszínházuk kicsiknek-nagyoknak emlékezetes este marad.

Számomra az egyik kedvenc figura egy dinó-szerű lény volt, ami az iO bolygóról érkezett, de a többiekhez képest kissé esetlen volt. Bár a darab üteme nem volt túl gyors, nem ragadott magával, ami valóban izgalmassá tette az előadást, hogy sosem tudtuk, milyen jellegű produkció következik, és honnan érkeznek a szereplők: a nézők mögül, a színpad széléről, vagy felülről. 

A látványnál talán még többet ért azonban az előadás üzenete a kultúrák és különböző generációk összefogásáról, a tudás átörökítéséről, egymás elfogadásáról és az összefogásról.

Gyerekek és felnőttek együtt élvezték a 90 perces előadást, kár, hogy csak egyszer volt műsoron.

 

 

Kép: ioshow.hu