Rastafari ünnep a Zöld Pardonban

Bob Marley második fia, azaz Stephen Robert Nesta ’Raggamuffin’ Marley egy kis időre Jamaicává változtatta a Zöld Pardont. Stephen Marley ötszörös Grammy-díjas zenészként édesapja nyomdokaiban járva már gyerekkorától a színpadon tevékenykedett, testvéreivel együtt tagja volt a Ziggy Marley & The Melody Makersnek is, később pedig öccse, Damian albumán működött közre producerként. Az idén 40 éves Stephen első szólólemeze csak 2007-ben jelent meg, a Mind Controllal azonban nemcsak az elismerést, hanem egy Grammy-t is begyűjtött, ahogy legutóbbi stúdiólemezéért, a Revelation Pt. 1: The Root of Life című albumért is kapott egy Grammy-t idén. Stephen egyébként egészen pontosan öt Grammy-vel büszkélkedhet, amiből már lehetett következtetni a Zöld Pardonos koncert minőségére.

Május utolsó napján hosszan kígyózó sor állt a nemrégiben megnyitott Zöld Pardon előtt, és valószínűleg nem is tudtak mindenkit beengedni a jelenleg is fennálló létszámlimit miatt. Bár emiatt nem volt teltház, azért a reggae-testvérek így is szép számban jelentek meg a koncert helyszínén, ahol természetesen ipari mennyiségű rasztát láthattunk. Stephen Marley turnébusza – amit a rendőrkutyák valószínűleg több kilométerről kiszagolnak – mellett egy élmény volt elmenni, de a fesztiválhangulatot nemcsak a 47-es villamost is lealázó jellegzetes szag, hanem a toi-toi-ok is megalapozták. Az este egyik legfeltűnőbb jelensége egy tetőtől talpig Batman-jelmezbe bújt fiatalember volt, aki nem gyengén produkálta magát, de ő is csak addig volt érdekes, amíg Marley megjelent a színpadon. Stephen Marley-t a zenészeken kívül két énekesnő is kiegészítette. A jamaicai zenész láthatóan jó kedvében volt, eleve azzal kezdte, hogy „My name is Stephen Maaarleeeeey”, amin a közönség nagyon jót szórakozott, mint ahogy az egész koncert alatt is. Marley többségében saját, bulizósabb ragga dalait adta elő, de persze eljátszott néhány Bob Marley-dalt is: felcsendült a Three Little Birds, a Buffalo Soldier, a Could Yo Be Loved és a One Love is, az eredetinél kissé gyorsabb, pörgősebb változatban. Több vendégzenész is színpadra lépett a ZP-ben: az ausztrál reagge/hiphop/popban utazó énekesnő, Jasmin Karma, valamint Stephen Marley fia, Joseph Robert Nesta Marley is csatlakozott apjához, és egy kicsi hiphoppal fűszerezte meg a Stephen által prezentált hamisítatlan raggát. A program végén az őrjöngő közönségnek többször is megköszönték a részvételt – még soha nem hallottam ilyen szépen külföldi szájából azt, hogy „köszönöm szépen”.

Arra a bő másfél órára a közönség nagy része raszta haj nélkül is kicsit jamaicaivá vált, ahogy Stephen Marley zenéjével megidézte a rastafari életérzést. Az alma tényleg nem esett messze a fától – bár ez a Marley családban már csak így van -, Stephen méltó örököse legendás édesapja hagyományának.