Egy legenda újjáéledt!

Valódi rocktörténeti pillanatnak lehetett szem- és fültanúja az A38 közönsége június 7-én, ugyanis az undeground nyolcvanas évekbeli meghatározó zenekara, a Sex-E-PIL csak nem 25 év után lépett színpadra. Az 1984-ben alapított zenekar az 1987-től egészen 1989-ig játszott a most is fellépő négyes felállásban – Hegyi Zoltán (ének), Kocsis Tamás (gitár), László Viktor (basszusgitár), Vangel Tibor (dob). A legendás felállással készített egyetlen magyar nyelvű album, az 1988-as Egyesült Álmok a hazai alternatív rock történelmének egyik alapműve, amely fel is csendült az este folyamán.

A Sex-E-PIL aktualitása az idők során mit sem változott. Ez – tekintve akkori rendszerellenes mivoltukat, és a borús szövegeket – egyrészről szomorú is lehetne, de amit a zenekar az A38-on összehozott, azt inkább örömünnepnek lehet nevezni. Kíváncsian vártam, hogy vajon a fellépésnek mennyire lesz nosztalgia-szaga, mennyire fogja átjárni a retró-fíling. Annak ellenére, hogy az erősen negyvenes közönség számos tagja biztosan kicsit megilletődve gondolt vissza a nyolcvanas évek második felére néhány pillanat erejéig, a Sex-E-PIL egyáltalán nem játszott rá a dologra. Nosztalgiázás is volt, meg nem is: a cinkos mosolyok, az összetartozás érzése megvolt, de a zene és a szövegek annyira mainak hatottak, hogy árnyalták a múltba révedést. Hegyi Zoltán nem sokat kommunikált a közönséggel, de a hangulat mégis olyan volt, mintha régi ismerősök lennének – a zenekar és mindenki más -, akik már annyi mindent megbeszéltek, hogy nincs szükség semmilyen túlmagyarázásra.

Az A38 kiváló helyszínül szolgált a szeánszra, a hely adottságainak megfelelően tökéletesen szólaltak meg a majdnem negyed évszázados dalok. A 21. századi hangszerelés hozzáadott egy kicsit az ismert szerzeményekhez, amit nyilvánvalóan kicsit más érzéssel játszott a csapat, az viszont biztossá vált, hogy ennyi év után ugyanúgy van kereslet a Sex-E-PIL-re. A közönség – köztük a magyar zenei élet számos híres képviselője – összetétele rendkívül változatos volt, elvétve lehetett látni egy-két fiatalt is, nagy többségük azonban a kicsit idősebb korosztályt képviselve is képes volt megőrülni egy kicsit arra a kicsivel több mint másfél órára. Ami zeneileg ott történt, azt nem is érdemes boncolgatni, mert az érzés volt a lényeg. Óriási bulizás volt az ismert slágerekre, például az „Egy a világ”-ra, a „Casablanca”-ra, a ráadásban elhangzott „What do you say”-t pedig egy emberként üvöltötte a közönség. Olyan, az Egyesült Álmokon nem szereplő szerzemények is előkerültek, mint például a „Rote Armee Fraktion”.

Aki esetleg nem volt ott, az elcsípheti őket még a VOLT fesztiválon, valamint az A38-as koncertről kép- és hanganyag is készült, amely a tervek szerint még az idén meg fog jelenni. Aki pedig nem szeretne addig se várni, annak a „Sex-e-pil” című szám sorai beszéljenek az estéről:
„Sex, sex, sexepil, nem számít, új vagy régi,
sex, sex, sexepil, ki fogja végigélni?”