Legyen miénk az Élet

A zenekar egyik alapítója Paksi Endre, aki basszusgitáros-énekesként egyben a Pokolgép alapító tagja is. 1986-ban Maróthy Zoltánnal karöltve hozták létre az Ossian-t. A csapat hatalmas sikereknek örvend, nem csak Magyarországon, hanem a határon túl is rengeteg koncertet adnak. Első nagylemezük Acélszív elnevezéssel született, mely két évvel alakulásuk után jelent meg.

Az Acélszívet még öt rendkívül sikeres album követte. De hiába a siker, a népszerűség. A zenekaron belül adódott nézeteltérések végett a csapat úgy döntött, feloszlik. A búcsúkoncertre a Petőfi Csarnokban került sor ’94-ben. Maróthy két volt Ossian-os társával megalapította a Fahrenheit zenekart, Endre pedig a Wellingtonban folytatta tovább zenei karrierjét.
Négy évvel a formáció felbomlása után Paksi Endre barátaival egy szórakozóhelyen zenélt, a repertoárban pedig a régi klasszikus Ossian számok kaptak helyet. Az estét nem várt lelkesedés övezte. A közönségnek nagyon tetszettek a régi nóták, így ennek hatására a zenekar egykori frontemberében újra szárnyra kapott a régi érzés.

Paksi úgy döntött újraéleszti az Ossian nevet, az egykori tagok helyett azonban új formációban. A zenekarnak így újra meg kellett küzdenie a közönség elismeréséért. Az új korszak első nagylemeze a Fémzene volt, amit 1999-ben látott napvilágot. Azonban nem ez volt az, ami a határkövet jelentette. Az igazán nagy újjászületést a 2001-es Titkos ünnep című album hozta. Megjelenésével a zenekar bebizonyította, hogy az új tagokkal is képesek legalább olyan nagyot szólni, mint régen. A régi rajongótábor mellett immár a fiatalabb korosztály is képviseltette magát a koncerteken.

A zenekar jelenlegi felállását 2001 óta tekinthetjük állandónak:
Paksi Endre – ének
Wéber Attila – gitár
Rubcsics Richárd – gitár
Erdélyi Krisztián – basszusgitár
Hornyák Péter – dob

Rock’n’roll keresztségem körülbelül tizenöt éves koromra datálódik, amikor bátyám, hazatérve az iskolából, betett egy Kalapács albumot a lejátszóba, és a hangszórókkal együtt bennem is feldübörgött a rock, s a tartalmas szöveg visszhangra talált a lelkemben: „Bűnöm a rock! Ereimben izzó láva, égesse el a tegnapot!” Visszafoghatatlanul húzott magába, s azóta is bűnös szenvedélyem a magyaROCK.
Az Ossian énekesének, Paksi Endrének sajátos énekhangja azonnal megfogott. Ítéletnap, A rock katonái, Magányos angyal, Éjféli lány, Sörivók… csak néhány azok közül a dalok közül, melyeket először hallottam a bandától. Némelyikben az erős „agresszió” tetszett, de többségük lírikusabb hangvételű. Kedvenc albumot talán nem is tudnék kiemelni, inkább csak dalokat, melyek erős hangulataik miatt váltak kedvencekké. Ilyen például az Emberi dolgok, vagy akár a Fortuna csókja. Egyik sem mondható annak a tipikus ereszd-el-a-hajam heavy metal zenének, viszont tartalmilag nagyon is sokat mondanak. Természetesen a zenekartól koránt sem állnak távol a zúzósabb számok. Metal-kezelés, Desdemona, Fekete ünnep, ezekben a gitárszóló a lehető legdurvább rombolásokat hajtja végre. Az Ossian egyértelműen imádott bandáim egyike.

Az utolsó négy albumukkal kapcsolatban azonban felfedeztem némi karcos negatívumot is: a számok kissé monotonak lettek, hiányzik belőlük az a változatosság, ami korábbi albumjaikat áthatotta, amelyekben a lírai balladák mellett jól megfértek a zúzós bulinóták is, szélesebb spektrumú zenei hangzást felölelve. Nem beszélve Paksi Endre hangjáról, amely az idővel ugyan nem sokat kopott, ám tény, hogy az utóbbi lemezeiket tekintve kihozhatna többet is az énekből. Az Irigy Mirigy Ossian paródiája jut eszembe, melyben elhangzik: „Endre, szedd már össze magad!”
A bandával legközelebb október 5-én találkozhatunk Nagykanizsán, ahol tovább zúz a metal.

Videóforrás: youtube.com – Létünk a bizonyíték DVD. 20 éves Jubileum. Készült: 2005.11.05. Hungary Budapest Petőfi Csarnok.