Budapesten járt a csodálatos Anneke

Anneke van Giersbergen, a The Gathering aranytorkú ex-énekesnője a szerdai nap ellenére impozáns tömeg előtt adott koncertet a Club 202-ben május 30-án. A holland énekesnő legutóbb 2010-ben járt hazánkban saját zenekarával, az Ague de Annique-val kétszer is, most pedig saját neve alatt futó, Everything Is Changig című új nagylemezét mutatta be a lelkes közönségnek.

A Club 202-ben nem lazáztak, szigorúan betartott műsorrend volt, így pár perces késéssel már le is maradtam az első előzenekar, a holland Kill Ferelli kezdéséről, de szerencsére sikerült elcsípnem őket: rendkívül energikus, vidám, itt-ott koszos rockot játszottak. Ők is énekesnővel nyomultak, Kelly Kockelkoren kisasszony pedig hozta az energikus Juliette Lewis-, és nyers Courtney Love-formát, amivel kellően bemelegítette a közönséget. Kár, hogy kevesen látták, mert a Club 202-t birtokba vevő konszolidált, bubis narancsot kortyoló rockerek csak a Kill Ferelli közben kezdtek el szállingózni. A második előzenekar a német Frames volt, akik alternatív/progresszív rockban utaznak. Nem is akármilyenben, a zene ugyanis minőségi volt a lassabb kiállások és súlyosabb témák ötvözeteként, de a tisztán instrumentális buli talán egy kicsit visszavett a felpörgetett hangulatból.

Ahhoz viszont nem kellett sok, hogy ismét a tetőfokra hágjon a hangulat, Anneke ugyanis jött, megeresztett egy mosolyt abból a híresen elbűvölő fajtából, és a közönség máris őrjöngött, először a lemeznyitó Feel Alive-re. Bár ez nem az a gitározós koncert volt, az énekesnő azért egy dal erejéig a nyakába akasztotta a saját képmásával ellátott gitárját is, sokak örömre. Anneke és zenekara gyakorlatilag eltolta az egész Everything is Changig lemezt – mégpedig majdnem sorrendben, megkönnyítve az újságírók dolgát, már ami a tracklistet érinti. Hatalmas bulizás fogadta a You Want To Bee Free-t, a Take Me Home-ot, a Hope, Pray, Dance, Play-t, és a záró 1000 Miles Away From Home-ot – nemcsak a közönség, hanem Anneke részéről is, aki a színpadon iszonyatos show-t nyomott, pörgött, színészkedett, de ami a legfontosabb: teljes szívből élvezte az egészet, ahogyan zenekara is. A koncertet nem lehetett nem fülig érő szájjal nézni, kivéve persze a lassú számokat, mint például a gyönyörű Circles vagy a lemez-címadó Everything Is Changig közben, amikor az embernek megszakadt a szíve egy ilyen hang hallatán. Anneke ugyanis minden kisebb erőfeszítés nélkül olyanokat énekelt ki, amiről nagyon sok sztárocska csak ábrándozhat. Kevés olyan énekesnő van – főleg a rock berkein belül, aki ennyire sokoldalúan, őszinte átéléssel közelíti meg a zenét, és nem mellesleg lemezminőségben énekel, csak úgy csípőből. A bájos énekesnő pozitív kisugárzásához nem férhet kétség, és a körülöttem lévő férfiembereket elnézve biztos voltam abban is, hogy nagyon sokan lettek szerelmesek arra a másfél óra zenei orgiára. Főleg akkor, amikor a Kill Ferelliből Kelly is a színpadra lépett egy szám erejéig!

Aki még nem látta Annekét élőben, annak mindenképpen kötelező, mert ez az elementáris erejű, egyszerre angyali és ördögi, egyszerre lágy és kemény, döngetős rock – na és persze az elbűvölő Anneke mindenkit magával ragad!