Lotfi Behnam exkluzív blogbeszámolójának második bejegyzése kizárólag itt a zenet.hu-n.
Előszőr is, köszönöm szépen az első blogbejegyzés pozitív kritikáit, így természetesen folytatni fogom az írást. Rájöttem, azért maradt abba az írás a gimnáziumban, mert nagyon lusta vagyok, de most úgy érzem, hogy nem csak arról írhatok, hogy kék az ég és zöld a fű, hanem picit titeket is iderepíthetlek Bakuba!
Érdekes dolog ez amúgy, hiszen én kilencszáznyolcvankettő évében, egész pontosan február 14-én Teheránban, Iránban láttam meg a napvilágot, de egy éves korom óta Magyarországon élek, és itt nőttem fel. Ha valaki kérdezi, azt szoktam volt mondani, hogy perzsa származású magyar vagyok. Szóval Azerbajdzsán és Baku is 200 évvel ezelőtt még Iránhoz tartozott, és ez így elég pikáns, hogy párszáz kilométerre a szűlőhazámtól a második hazámat képviselem egy nemzetközi versenyen.
Ez egy olyan erőt ad nekem, amitől totál fel vagyok pörögve és kicsattanok az energiától. Persze ez az energia is kevésnek tűnt az első este az én szobámban megtartott welcome party romjainak eltakaritására, és azoknak a személyeknek az eltávolitására, akik általában a házibulik legvégéig maradnak és mindig azzal kábitanak, hogy még egy cigit elszívnak és már mennek is Gondolom ismerős a téma, de most mindenkinek elárulom a megoldást, annyit kell mondani hogy “nyugodtan maradjatok, de én nem birom tovább és lefekszem!” Na ilyenkor az említett renitens alakoknak gyorsan eszükbe jut, hogy menniük kell és ilyenkor jönnek a legkínosabb mentegetőzések: “mennem kell mert be kell fejeznem még pár e-mailt” – hajnal fél 5 kor?
A lényeg, hogy nagyjából reggel 4 körül sikerült bezárnom Miki móka tárát, és én is nyugovóra térhettem, persze sok időm nem volt, hiszen másnap mentünk az első nagy próbára, a már sokat említett Crystal Hall-ba!
Első nap azt hittem, hogy csak a reptérről a szállodába vezető úton kaptunk rendőri felvezetést, és egy 7-es BMW-t a buszunk elé! De nem, mindenhová ezzel a nagy csinnadrattával megyünk, még a sarki kisboltba is Mondjuk, sok értelme nincs a villogó rendőrautónak, mert ugyanúgy a dugóban állunk, ugyanis nem szirénázik Amivel jól látható módon az átlag autósok nem nagyon foglalkoznak…
- Te Abdul, nem kéne elengedni ezt a rendőrautót mögöttünk?
– Ne okoskodjál Akim, ha sietős dolga lenne akkor biztos szirénázna nem gondolod?
– Tényleg, igazad van! Főzzek egy teát?
Mindenesetre, odaértünk és konkrétan leesett az állunk. A Crystal Hall a tenger partján van (de a tengert itt nem annyira lehet úszásra használni, hacsak nem vagy oda az olajfürdőért) és a magyar konzul elmondása szerint az egész létesítményt fél év alatt húzták fel tokkal-vonóval! Nem a magyar munkamorál szerint folyt a munka, amivel nagyon sokszor szembesülünk, hogy egy ássa az árkot, három másik meg felette áll és minőségbiztosit!
Az egész létesítményt a németek húzták fel és a szervezésért is ők felelnek, mondanom se kell, hogy a német precizitás és a 150%-os teljesitmény itt is érezhető. Megkaptuk az öltözőnket és kaptunk mellé két önkéntest is, akik segítenek nekünk, elvileg! De egyelőre úgy áll a helyzet, hogy még ők is csak most tanulják a munkájukat, így mi segítünk nekik, hogy segíteni tudjanak nekünk! Amúgy nagyon aranyosak és szeretni valóak, gyorsan a szívünkbe zártuk őket:) A mellettünk lévő öltözőben az orosz mamik vannak, akik nagyon keményen gyakoroltak, amikor odaértünk. És akkor vált biztossá dolog, hogy nem tréfálnak, amikor már egy órán keresztül minden létező orosz népdalt elénekeltek, azt hittem mindenki egy dallal indul. Ők tutira mennek:)
Nem kellett sokat várni és máris elvittek minket a fül-monitor beállásra, aholis már mindenkire várt a névre szoló fülhallgató és jeladó! Bevittek minket egy szobába, ahol egy óriási digitális keverővel mindenkinek a fülébe nyomták a zenét és a Csabi énekét. Mindenki ízlése és kénye-kedve szerint beállította az arányokat és mindezt elmentették nekünk egy pendrive-ra és egy pót pendrive-ra is amivel aztán bebattyogtunk az arénába és a hangmérnök kezébe adtuk.
Ezek után mit mondjak arra, amikor a viszonylag egyszerű technikai igényeinket itthon az esetek nagy részében nem tudják teljesiteni. A legutóbbi ilyen eset az egyik hazai fesztiválon történt. A koncert elött berobogott egy technikus és megkérdezte, hogy akkor kell a keverő, amit irtunk a riderben vagy sem? Erre az volt a válaszom, hogy nem, nem kell, volt még üres hely a papiron és esztétikailag és tipográfiailag úgy jött ki jól, hogy oda írtam, hogy kérek egy pioneer keverőt. Sokmindent odaírtam, hogy jól nézen ki, de a rántott hús és az emésztőgödör-ásó gumicsizma nem nézett ki jól, így maradtam a keverőnél:)
Van még mit tanulnunk a német szervezőkhöz képest!
Szóval bementünk végre az arénába és elfoglaltuk a színpadot, ahol tovább folytatódott a profizmus és pillanatok alatt beálltunk és 4 alkalommal próbálhattuk el a dalt. Számomra egy kisebb csoda történt a színpadon! Én a Csabival 5 éve dolgozom és még soha nem láttam ennyire felszabadultnak és magabiztosnak! A helyszinen mindenkinek elállt a lélegzete a próba után! Olyan energiák szabadultak fel, hogy mi sem értettük mi van! Nagyon elégedettek voltunk a szinpaddal a hanggal és a technikával! Ki voltunk akadva egy picit a vizuál miatt, amit a szervezők készítettek el mindenkinek.
Most érkeztem haza az Euro Club-ból, ahol hosszasan beszélgettem az egyik rendezővel, aki elárulta, hogy mindenkinek különböző hátteret terveztek, és azért kapták az orosz mamik a földgömböt és az iszonyatos látványt, mert a színpadon nem történik semmi. Nekik műsor kell, elvégre ez egy tv-adás ahol a nézettség is számit! Ennyit mondott, hogy a mi dalunk és színpadi jelenlétünk annyira erős, hogy akár a háttérvetítést le is kapcsolhatnák:) Persze ettől mi nem bízzuk el magunkat, hisz az utóbbi évek legerősebb felhozatala van, de az biztos, hogy mi már nem foglalkozunk a kritikákkal és a latolgatásokkal!
Ez már egy tiszteletkör, felmegyünk és tét nélkül jólérezzük magunkat a szinpadon és kihasználjuk azt, hogy egy ekkora színpadon ennyi ember előtt élőben és a tv-képernyők elött zenélhetünk! Ettől lesz őszinte és hiteles! Nincs több görcsölés! Azt akarjuk visszaadni, amit bárki kap tőlünk egy Compact Disco koncerten!
És amúgy meg van egy kis meglepi is! De erről majd kicsit később:) Hamarosan folyt köv.!
képek:
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10151113962709408.547792.113637734407&type=1
- Lotfi Behnam