Donna Summer, a diszkókirálynő

Szomorú május volt az idei: a hónap elején a Beastie Boys egyik tagját, MCA-t vesztette el a zenésztársadalom, majd nem sokkal később Donna Summer és Robin Gibb is elvesztette a rákkal folytatott küzdelmét. Írásunkban Donna Summer életútját mutatjuk be, aki a diszkókorszak meghatározó csillagaként túlélte az éra hanyatlását is.

Donna Summer eredetileg LaDonna Andrea Gaines néven látta meg a napvilágot 1948. december 31-én a massachusettsi Dorchesterben. A hétgyermekes, vallásos családban született Donna egy templomi kórus tagjaként kezdett el énekelni. Iskolás évei alatt nagy hatással volt rá Janis Joplin, ezért csatlakozott a The Crow nevű rockzenekarhoz, de mivel minden lemezkiadó elutasította őket, a feloszlás mellett döntöttek. 18 évesen Donna nemcsak otthagyta az iskolát, de el is költözött otthonról, mert szerepet kapott a nagysikerű Hair című musicalben, melynek előadását a társulat átvitte az NSZK-ba – így került az énekesnő Münchenbe. Miután megtanult folyékonyan németül, német nyelven is énekelt dalokat, valamint számos musicalben is játszott, és háttérénekesnőként is szerepelt. 1971-ben jelent meg első kislemeze Donna Gaines néven, a Sally Go ’Round the Roses, majd az If You’re Walkin’ Alone is, de egyik single sem lett sikeres. 1974-ben hozzáment Helmuth Sommer osztrák színészhez, és a rá következő évben megszületett első lánya, Mimi. Házasságuk nem bizonyult tartósnak, 1976-ban elváltak, de Donna megtartotta férje vezetéknevét, és annak angol változatát használta a későbbiekben.

Az áttörés

Élete akkor vett sorsdöntő fordulatot, amikor a hetvenes évek elején találkozott Giorgio Moroder és Pete Ballotte producerekkel, akik felismerték tehetségét, és lemezszerződést kötöttek vele. Így jelent meg Summer első albuma, a Lady Of The Night, ami több európai országban a slágerlisták első helyére került, de az NSZKában csupán a második helyig jutott. 1975 nyarán egy új ötlettel kereste meg producereit, Morodernek azonban kissé más elképzelései voltak: a dalt az orgazmus fokozatai mintájára erotikus nyögésekkel megspékelve képzelte el, a vallásos családból származó Donna azonban idegenkedett ettől. Végül abban egyeztek meg, hogy vele veszik fel a demóverziót, és a végleges dalt más énekli fel. A demó verzió teljesen elnyerte Moroder tetszését, és végül Donna is belement abba, hogy megjelentessék. Fogadtatása mérsékelt volt, de a dal eljutott az amerikai Casablanca Recordshoz, akik egy 20 perces verziót rendeltek Morodertől, majd ebből egy 17 perces számot készítve adták ki, „Love To Love You Baby” címmel, és szerződést is írtak alá Donnával az amerikai terjesztésre.

A „Love To Love You Baby” óriási siker volt a tengerentúlon, ahogy az azonos című lemez is, amely ráaggatta Donnára az erotikus diszkókirálynő imázst, és ezt a következő lemezek, A Love Trilogy és a Four Seasons of Love is tovább erősítette. Az ezeket követő, 1977-es I Remember Yesterday című korongon viszont Donnának már a producerekkel egyetemben az volt az elképzelése, hogy a diszkózenét hozzák össze a múlt, a jelen és a jövő hangzásával is. Ennek eredményeként született meg a lemez nagy sikere, az „I Feel Love”, ami elsőként alkalmazott techno- és elektronikus zenei elemeket. Ebben az évben még egy albuma is napvilágot látott, a Once Upon a Time, amit mini diszkómusicalként aposztrofáltak.

Magánéleti válságok

A Thank God It’s Friday című filmben 1978-ban kapott főszerepet, és bár a filmet lehúzták a kritikusok, egyik betétdala, a Last Dance óriási sláger lett, Oscar-díjat is kapott, Donnának pedig Grammy-díjat hozott. Még ebben az évben kiadott egy koncertlemezt, a Live and More-t, melynek egyik szerzeményén, a Heaven Knows-on a Brooklyn Dreams nevű együttes is közreműködött. Az zenekar vezetője, Bruce Sudano összejött Donnával, kapcsolatukat 1980-ban házassággal pecsételték meg, és ez már egy tartósabbnak bizonyuló kapcsolat volt, mint az énekesnő első házassága.
Donna sikereit azonban beárnyékolta idegösszeroppanása, mivel vallásos családból való származása nem tudott azonosulni a ráaggatott szexistennő imázzsal. Ekkoriban még az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott, de végül a keresztény vallásban találta meg lelki békéjét.

A sikerek csúcsán

Legnagyobb sikerét pontosan 1979-ben érte el, a dupla album Bad Girls-zel, ami a diszkó mellett számos más stílust is elegyített. A dupla LP-n szereplő „Hot Stuff”-ért Donna első színesbőrűként nyert Grammy-díjat, rock kategóriában. A Bad Girls számos későbbi előadó munkásságára hatott, például a Pet Shop Boys-ra, a Deepeche Mode-ra vagy éppen Madonnára. Az album minden tekintetben rekordokat döntögetett, de nézeteltérések miatt Donna szakítani volt kénytelen a Casablanca kiadóval, és a Geffen Recordshoz szerződött.

Az új kiadónál megjelent első albuma, az 1980-as The Wanderer mérsékelt fogadtatásban részesült, de a következő, Donna Summer című, 1982-ben kiadott lemezzel újra szép eredményeket ért el. Az 1983-as She Works Hard for the Money-val a Bad Girls-höz hasonló sikereket könyvelhetett el, de mivel a Geffen Records ezt nem kívánta megjelentetni, így a sikert a Mercury Records söpörhette be. Később (1988-ban9 az énekesnő az Atlantic Recordsnál írt alá.

1989-es albuma, az Another Place and Time lemezzel visszatért a diszkóhoz – természetesen az akkori hangzásvilágnak megfelelően, és a lemez platinaminősítést ért el, de a visszatérés csak átmeneti volt.

A diszkókorszak után

Az első, nem diszkós album, a Mistaken Identity (1991) olyan zenei kísérlet volt, amely nem talált visszhangra, Donna azonban a következő évben csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. 1993-ban dupla válogatásalbumon hallhatták a rajongók az énekesnő pályafutásának fontos állomásait. A kilencvenes évek második felében nevek remixek révén szerepelt a slágerlistákon. 1998-ban a „Carry on” újrakevert változatáért még Grammy-díjat is kapott, tánczene kategóriában. A „The Power of One”, a Pokémon filmváltozatának betétdala is Donna nevéhez fűződik.
2004-ben az énekesnőt elsők között iktatták be az újonnan létrehozott New York-i Dance Music Hall of Fame hírességei közé, két kategóriában is. Utolsó albumát, a Krayons-t 2008-ban jelentette meg, mely 17. helyen indult a slágerlistán már a megjelenés hetében – ez Donna legjobb kezdő helyezésének számít egész pályafutása során.
A legendás énekesnő számos rangos zenei díj mellett Öt Grammy-díjat nyert, lemezei pedig több mint 120 millió példányban fogytak el világszerte, valamint a lemezeladások tekintetében a Billboard ranglistáján a nyolcadik legsikeresebb női előadóművész címet is magáénak tudhatja.
Donna Summer 63 éves volt.