Online Zene és Kulturális Magazin
Umberto Eco legújabb regénye a Prágai temető egy hiteles történelemkönyv néhány fiktív szereplővel, krimiszállal és a mindent átszövő összeesküvéssel.
▲ Hirdetés
Az ecoi univerzum legújabb főhőse egy antiszemita, mizantróp férfi, aki gyermekkora óta gyűlöli a zsidókat. Ő Simonini kapitány a lelketlen, falánk csaló. Talán nem túlzás kijelenteni: jó eséllyel indul a valaha élt legantipatikusabb irodalmi „hős” címéért.
A három elbeszélő által mesélt történet egyazon egész szerves részei, ugyanis a torzult személyiséggel rendelkező Simonini annyira rabjává válik saját fejéből kipattant, deformált világának, hogy gyakorta maga sem tudja hol áll feje, sőt sokszor fogalma sincs róla, ő maga kicsoda. Ilyenkor besegít a mesélésben Dalla Piccola főpap, vagy, ha már ez is reménytelen, maga az elbeszélő, az író tesz rendet a zűrzavarban. Eco bátran teszi főhősét valós történelmi események szereplőjévé, szemtanújává, cinkosává: ott díszeleg az országért küzdő Garibaldi mellett, és az orosz titkosszolgálattal is kapcsolatba kerül.
A regényben a fikció keveredik a valósággal, mely nemcsak a fiktív történetet hivatott hitelesíteni, hanem a kollektív európai emlékezetet is rekonstruálja. Amint azt Ecotól megszokhattuk, nehezen emészthető könyvet tarthatunk a kezünkben, ha nekiállunk olvasni a Prágai temetőt, de a türelem és a rá fordított idő meg fogja hozni a gyümölcsét.
