Minden pár életében elérkezik egy következő szakasz, amikor az egzisztenciális alapok már a helyén vannak, az első próbatételek is megerősítették az összetartozás bizonyosságát, és lassacskán eljutunk a családalapítás gondolatáig. Sokan döntenek úgy, hogy a baba szerepét átmenetileg tökéletesen betöltheti egy kiskutya, akinek jelenléte ugyanúgy hosszú évekig meghatározza majd a család életét.
Farkcsóváló szeretetcsomag
A karrier ranglétráján ügyesen előrébb lavírozva hamar felvehetjük azt a hozzáállást, hogy az én érvényesülése a legfontosabb, így a szakmában kitűzött célok megvalósítása elsőbbséget élvez, a rokonok és a barátok megértésével és türelmével övezve. A főnök vállveregetése és elismerő kézfogása, valamint a fizetési csekken megjelenő számok látványa sokszor megsokszorozzák az erőnket, mellyel még inkább képesek vagyunk a munka területére koncentrálni. A fókusz talán akkor változik meg, amikor életünkbe belecsöppen az a lény, aki feltétlen szeretetével rajong körül bennünket, akinek a puszta létezésünk felér egy örömódával. Mindezt honnan tudhatjuk?
Amikor a gyanútlanul folytatott sokórás túlórázás, üzleti partik és személyi edzés végeztével hazaérkezve először tapasztaljuk, hogy a lakásunk berendezési tárgyai és személyes dolgaink nem egészen abban az állapotban vannak, mint amikor reggel elegánsan azt ígértük házi kedvencünknek, hogy hamarosan jövünk. A kis rosszalkodások tiszta üzenetek, felhívások a figyelem és a szeretet igényére. Persze amikor végre hazaérkezünk, ugyanaz a farkcsóválás fogad bennünket, mint a reggelben. Aztán már csak azon kapjuk magunkat, hogy amikor vásárolunk, már nemcsak párunkra és magunkra gondolunk, hanem rendre Ő is eszünkbe jut, az állateledel sor mellett elhaladva.
Hálás felelősségre hangolva
Egy kiskutya fogadására ugyanúgy érdemes előkészülni, hiszen nem egy alkalmi vételről van szó, mely a későbbiekben nem igényel törődést. Kezdve azzal, hogy milyen típust válasszunk, milyen játékszerek illenek hozzá és milyen fekhelyet alakítsunk ki a számára. Ebben sokat segíthetnek például a környékbéli kutyatartók, akikkel idáig eszünkbe se jutott kapcsolatba lépni, ha végre a parkig is eljutottunk szabadidőnkben. Tanácsaik megkönnyíthetik a komfortzónánkból való kilépésünk folyamatát, sőt akár új ismertségek is szövődhetnek azáltal, ha a négylábúak láthatóan megkedvelik egymást, és közösen sétáltatásokat, játékokat szervezünk. Ők azok, akik jelenlétünkkel megtaníthatnak minket fontossági sorrendben magunk elé helyezni valakit, felelősséget vállalni, mégis rugalmas időbeosztással élni, amikor váratlan helyzeteket kell orvosolni. Ennek állít emléket a kutyás történetek egyik legszebb, legmeghatóbb darabja, a Marley meg én című film is, mely hiteles tanúbizonyságul szolgál arról, hogyan fér meg egymás mellett a megpróbáltatások után végül békében a családi élet és a hivatás, karrier világa.
Amikor a „nagytesó” vigyáz a kicsire
Kedvencünk iránt érzett kezdeti ellenállások kötődéssé oldódó folyamata az ékes bizonyítéka annak, hogy a kialakult szokásainkat némileg felrúgó változásokat kellő nyitottsággal milyen könnyen tudjuk integrálni és az életünk részéve tenni. Amikor elérkeztünk a kisbaba vállalásának vágyához, az előkészítő fázisban kutyusunkkal együtt töltött időért – az erdőben való futkározáson át a nyugalmas, tó melletti horgászásokig – többszörösen hálásak lehetünk, hiszen mindeközben megtanultunk a magunk elé helyezett szeretet adását és a feltétlen gondoskodást. Szinte kicsit Ő volt az első gyermekünk, és majd Ő lehet a nagytesó, aki majd a kicsi játszópajtása is lesz.