Online Zene és Kulturális Magazin
Ismét hazánkban adott koncertet a popsztár, aki elsősorban természetesen a női szíveket dobogtatja meg.
▲ Hirdetés
Ötvenötmillió eladott lemezzel és majd’ három évtizedes zenei karrierrel a háta mögött bátran kijelenthetjük, hogy Európa egyik legsikeresebb előadóművésze tette tiszteletét a Papp László Budapest Sportarénában.
A turné igazi világ körüli, egész éven átívelő megmozdulás, hiszen nem csupán Európában zenél Eros Ramazzotti, de az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában és Észak-Afrikában is felcsendülnek a dalai.
A Papp László Budapest Sportaréna ha meg nem is telt, hátul igencsak szellősen álltak az emberek, de rengetegen voltak kíváncsiak a popsztárra.
Szép lassan megszokjuk, ahogy a nagy sztárok elkápráztatnak minket.
Aki látta a MUSE vagy a Beyoncé koncertjét, az tudja, miről beszélek: hatalmas, mozgó kivetítők, HD minőségű, real time-ban bevágott és meg is effektezett képek, robotlámpák…
Nem véletlenül nem sorolom ide a többi világsztárt, aki a közelmúltban koncertezett nálunk.
Rihanna koncertjében pont nem a látványvilág volt rám a legnagyobb hatással, Britney Spears esetében giccsparádét láthattunk…
De például Eros Ramazzotti esetében olyan elegáns, stílusos, visszafogott és harmonikus komponálásról beszélhetünk, amely szinte páratlannak mondható.
A főhősünk pedig nem öregszik. Sármos, borostás dzsigoló.
A hangja is a régi, szóval rendben van teljesen. Budapest feliratú pólója miatt pedig megbocsátom neki, hogy a koncert elején Bukarestet köszöntötte…
TÉNYLEG EZT MONDTA??? – kapott a szívéhez egy emberként az Aréna közönsége, és sajnos tényleg: „Jó estét, Bucuresti!” Ez így hagyta el Eros Ramazzotti ajkát. Aztán javított… Én az Erzsébet hídon átrobogó hetes buszon sütöttem el viccből, hogy „Szép város ez a Bukarest!” De rájöttem, hogy csak én nevetek belülről.
Nos, Erosnak vagy nem jó a humorérzéke, vagy csúnyán indított. De spongyát rá.
Egyik ámulatból estünk a másikba.
Minden rendben volt, az utolsó hangig, és optikailag sem lehetett senkinek kifogása.
A szaxis nem csupán őrületesen jól fújta, de vagány mozgásával és izmaival biztos elkápráztatta azokat a Hölgyeket is, akiket Eros nem tudott elkápráztatni…ha ugyan volt ilyen egyáltalán.
A szólógitáros is egy állat volt.
És általában, a zenekar olyan alázattal játszott, hogy az csoda.
Képzeljük el, hogy van egy tucat profi zenész a színpadon, fúvós, ütős, vokál, gitárok, billentyűk…olyan stenk zenét tolnak, hogy a publikumnak leszáll a feje, de olyan szellősen teszik, olyan minimál stílusban, olyan alázattal és fegyelemmel, amire csak az igazán nagyok képesek. Vagy csak én vagyok hozzászokva a minden másodpercben nyolc hangot játszó itthoni „virgahuszárokhoz”.
Semmi baj nincs a virtuozitással, a mértéktelenséggel van baj. Eros Ramazzotti zenéje viszont nyugodt és mérhetetlenül tiszta. Az új lemez dalai mellett mindig felüdülésként hatott egy-egy olyan régi nagy sláger felcsendülése, mint például a Parla con me, vagy épp a Fuoco Nel Fuoco.
Azon gondolkoztam, hogy jó néhány számát másfél évtizede nem hallottam. Sőt, a legtöbbről egy 96-os szilveszteri buli képe ugrott be.
Szóval régi dalokat is hozott bőséggel a sztár, a hangzásvilágukon némiképp módosítva, és a mai kor technikájához aktualizálva, kicsit tán rockosítva a számait. Ettől függetlenül nem lettek belőle alapvetően más számok, és nyugodtan állítható, hogy Eros Ramazzotti slágerei kortalanok, bármikor megállják a helyüket!
A koncert végére karibi hangulatot varázsoltak a színpadra, latin karneváli jelleget kölcsönözve az estének. Legközelebb is meg kell nézni, mert nagyon jó!
