Május elseje: akkor és most

Május elseje mindenkinek mást jelent, mindenki máshogy ünnepel ezen a napon. Általánosságban a tavasz, a termékenység, ünnepének tekintik, de jellemző, hogy összekeverednek keresztény-, pogány-, munkásmozgalmi ünnepek, a kommunizmus szokásai és a szórakozás különböző formái. Többnyire zenés ébresztővel kezdik a napot, szerveznek felvonulásokat, szónoklatok, zene és sörsátor vár mindenkit.

Az ókori rómaiak Maius hónapjából ered a május elnevezés: náluk a föld termését Maia istennő oltalmazta, akinek május elsején mutattak be áldozatot.

A keresztények a munkások védőszentjét, Szent Józsefet, Jézus édesapját, az ácsot ünneplik ezen a napon. XI. Pius pápa nyilvánította Szent József napjává május elsejét a XX. században, 1955-ben.
Azonban a feszület napja is kötődik ehhez a naphoz, mivel az egyház két vértanúnak szentelte május 1-jét: Fülöpnek és Jakabnak. Több helyen Szűz Mária előtt tisztelegnek, a Mennyek istennőjének ikonjait és képeit virággal díszítik fel.

A pogány hitvilágban ezen a napon a természet újjászületését, a tavasz és a nap elérkezését ünnepelték. Írországban Beltane ünnepe volt ekkor, mert úgy tartották, hogy fényistenük (Bel) ezen a napon serdül férfivá, és termékenyíti meg istennőjét. Ehhez kapcsolódóan a megválasztott szűz Május királynőt feláldozták a Szarvas Isten oltárán a bő termésért és jó szerencséért cserébe.  Közel-keleten Baál istenhez köthető május első napja, míg Franciaországban 1561 óta ekkor ülik a gyöngyvirág ünnepét, ami szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz. Hawaiin pedig a nyakba akasztott virágfüzér napját tartják a helyiek.           

 

A munka ünnepének kezdete 1817-ig nyúlik vissza, mikor is Robert Owen megfogalmazta a munkások követelését: 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra egyéb tevékenység. Ausztráliában 1857-ben volt egy komolyabb megmozdulás, amikor a melbourne-i építőmunkások sztrájkkal harcolták ki a nyolcórás munkaidőt. Ezután1886-ban chicagói munkások nagygyűlését a rendőrök szétverték, végül négy munkás életét vesztette. Ennek a szomorú eseménynek az emlékére 1890-ben döntött úgy a II. Internacionálé Párizsban, hogy a következő évtől kezdve május elseje a munka ünnepe lesz. Így vált hivatalos ünneppé 1891-re az Egyesült Államokban május első napja. 1904-től pedig már a Föld összes országára vonatkozott ez a hozzáállás.

A munkásünnep kötelező felvonulási nap volt a Szovjetunióban 1917 után, majd a második világháborút követően a szocialista-kommunista országokban, főleg Kelet-Európában. Erre az időszakra jellemző volt a monumentális tömegrendezvények szervezése, tömegfelvonulások, pontos instrukciók követése és az ünnepi megjelenés. Bár nagy tömegek ünnepeltek együtt ebben a korszakban, mégis a hivatalos formula miatt kevésbé tekintették szórakozásnak a rendezvényeket.

Napjainkban már csak a városok, faluk csak egy-egy májusfát állítnak a közösségnek. Azonban a szokás visszanyúlik egészen az 1400-as évekre. A hagyomány szerint a tavasz győzelmére a legények az erődben kerestek májusfának való nyárfát, majd annak a leányzónak az ablaka alá állították fel és díszítették, aki tetszett nekik. Ezzel a gesztussal fejezték ki egykor az udvarlási szándékukat, és bajelhárító erővel is bírt a jelkép. A májusfát pünkösdkor általában kitáncolják, ami annyit tesz: a fát táncos mulatság keretében döntik ki. Ebből kialakult a két világháború között a szerenád, az éjjelizene hagyománya is. Napjainkra májusfa helyett inkább cserepes virágot szokás adni a lánynak a szerelem jelképeként.  

Egykor a falusiak május elején, a tavasz ünnepén az erődbe indultak mulatozni, pihenni, bálokat tartani. Az idők során ebből a hagyományból alakult ki a szabadtéri majálisok mai formája: sörsátor, bálok, koncert, virsli, körhinta, vattacukor, stb.

A népi szokás úgy tartja, hogy május elsején érdemes új munkába kezdeni, mert így biztosan sikeres lesz a vállalkozás. A május elsején elfogyasztott csalánleves reuma elleni védelmet nyújt, a tűz kialvását viszont rossz ómennek tekintették. Úgy gondolták, hogy aki az elsejei harmatban megmossa az arcát, fiatal marad és megszépül, de házasodni ekkor már nem szabadott.

Hazánkban 1890 és 1914 között az egyesülési, gyülekezési szabadság, a 8 órás munkanap és a választói jog követelése kötődött hozzá ehhez a naphoz. Ezután, főleg 1914 és ’17 között betiltották a felvonulásokat és sztrájkokat. Majd 1948-tól ’89-ig kötelező volt részt venni a különböző felvonulásokon, rendezvényeken a kommunizmus korszakának keretében. 1990 után már csak egyszerű munkaszüneti nap lett, majálisokkal, vidám programokkal.

Ehhez a naphoz kötődik még néhány fontos esemény, mint például 1881-ben ekkor kezdte meg működését a budapesti Telefonközpont, Puskás Tivadar találmánya. A Magyar Televízió is 1957-ben ezen a jeles napon kezdte meg első adását. 2004-ben pedig május 1-jén csatlakoztunk az Európai Unióhoz.

Ezek alapján látható, milyen mélyen gyökerezik a május elsejei ünnepek szokása a társadalmakban. Ma rengeteg programmal és rendezvénnyel készülnek a városok, szervezetek, így részt vehetünk családi programokon, versenyeken, kiállításokon. Programajánlónkból lehet válogatni a budapesti és vidéki események közül. Már csak indulni kell, hogy kezdődjön a szórakozás.