Online Zene és Kulturális Magazin
A zenet.hu csapata sorra végigjárta a szombati nap giga fellépőit, volt, ahol tombolt, volt, ahol leesett az álla, és olyannal is találkozott, mikor a csalódottságtól mozdulni sem tudott.
▲ Hirdetés
Heaven street seven
Kissé méltatlannak éreztük eme nagyszerű zenekar korai fellépését. A hat órakor kezdődő koncertre igen lassan kezdtek csak szivárogni az emberek, akkor még azt gondoltuk, lassan betöltjük a nagyszínpad előtti óriási füves placcot. Sajnos nem így történt, meglepően kevesen tapsoltak a 17 éves inde-gitárpop zenekarnak. Pedig Szűcs Krisztiánék azt hozták, amiért szeretjük őket: Dél-Amerikától a Tudom, hogy szeretsz titokban-ig. Fergeteges hangulatot produkáltak, akik ott voltak nagyot buliztak, tényleg nagy kár, hogy ilyen korán léptek színpadra, megítélésünk szerint simán elfértek volna a srácok csúcsidőben is. Még egy apró dolog, ami mellett nem tudunk elmenni: ezen a koncerten történt, hogy figyelmesek lettünk egy nyurga fiúra, akinek egy Christofel arc és a „Na mi van öcsém” mondat volt a vádlijára tetoválva. Ő hamar el is unta a HS7-t, nem azt kapta, amit várt, Szűcs Krisztián igazán bemondhatta volna egyszer, hogy na mi van öcséééém!
Kiscsillag
Fél nyolckor a Lovasi vezette baranyai formáció a szombati nap egyik legigényesebb műsorát tette le az asztalra. Kiscsillagék még mielőtt egyetlen akkordot pengettek volna, már akkora volt a hangulat a színpad előtt mintha az utolsó számuk következne. Itt tényleg buli volt, az emberek összecsődültek, a vegyes korosztályú közönség végig ordította a számokat a zenekarral. Az első sorokban ugrálva őrültködtek, középtájt finoman táncoltak, hátrébb romantikáztak, még hátrébb középkorú párok boroztak, a legvégén pedig fűben hevenyésző fiatalok cigarettáztak és a lemenő napban mosolyogva hallgatták, mi minden van a világon kizárólag a pénz miatt. Egyetlen egy tényezőt hiányoltunk a koncertről: Rátgéber Lászlót!
Quimby
Este kilenckor kezdett zenélni az 1991-óta fennálló zenekar. Itt már annyian voltak a PaFe nagyszínpada előtt, hogy a későn érkezők csak a kivetítőn láthatták Kiss Tibiéket. De hallani tökéletesen lehetett, valamiért azonban olyan kis megülős, dúdolós volt a hangulat. Az emberek nem szedték szét a színpadot, csak elmerengve tapsoltak a vissza-visszatérő slágereken. Jóllehet a Quimby nem az a zenekar, aminek zenéjére a rajongók kirúgják a ház falát, de valami hiányzott az egyébként nagyon energikusan és erőteljesen zenélő Quimby-koncertről. Talán pont akkor kezdett lehűlni a levegő, Kiss Tibinek is fázott az ujjbegye, és sokan inkább bevackolták magukat egy pokróc alá. Mi ettől függetlenül élveztük, a fűben ülős, éneklős műsort.
Copy Con
A rap, reggae, ragga műfajban tevékenykedő szolnoki fiatalember koncertjére elkezdtek gyülekezni a hiphop sátorban. Nagyjából ezer ember emelte magasba a kezét és bólogatott ütemesen, eddig kevésbé ismertük a srácot, de tényleg tehetséges ez a raggázó, kiváló ritmusérzékkel rappelő és nagyszerűen éneklő Copy Con.
Hősök
Szolnok után fél 11-kor Veszprém megyéé volt a színpad, fel is állt rá a négytagú Hősök. Hozták a formát, az egyik legnagyobb hiphop koncertet nyomták a fesztiválon, vérprofik voltak, az egész sátrat benépesítő közönséggel együtt mi is eldobtuk az agyunkat, pedig nem vagyunk Hősök fanok.
Punnany Massif
Fél tizenkettőre voltak kiírva a legigényesebb és legintelligensebb rap zenét játszó pécsi srácok, ám ehelyett háromnegyed egykor tudtak csak kezdeni. A Punnany Massifra még azok is bejöttek, akik nem kimondottan kedvelik a szövegelős műfajt, mert zeneileg is magasan a mezőny fölött járnak aWolfie-ék. Ám a „technikai minisztériumnak” köszönhetően, mire először érthetően beleszóltak a mikrofonba a csalódott közönség fele más szórakozás után nézett, elment Alvin és a mókusokra, vagy karaokezni. A hangosítós emberkék ugyanis képtelenek voltak oly mód tekergetni a kütyüket, hogy érteni, vagy élvezni lehessen a Punnany áriákat. Először csak fékezhetetlenül gerjedt a mikrofon, majd lenyomtak két számot, amit valószínűleg csak ők tudnak mi volt, tudniillik mi nem hallottuk. Majd a technikai stáb felnyomta a hangerőt, de hatalmas meglepetésre így sem hallottuk mi szolt, mert ekkor olyan torz volt, mintha dobozból énekeltek volna a fiúk. Úgy éreztük – pedig első számú Punnany Massif pártolók vagyunk – kezd fogyni a türelmünk. Az utolsó fél órára így-úgy összeszedték a frekvenciákat és néhány számot élvezhetően elő tudott adni a pórul járt baranyai zenekar. Nagyon nincsenek megdicsérve a technikások, a Massifnak viszont jár a respekt!
Kettő óra után a fesztiválhangulat kezdett megülni, a levegő nagyon lehűlt, a karaokee sátor lett a legnépszerűbb, ekkor itt hagyományos diszkó szólt, kétszer annyi embernek, mint amennyit elbírt a helyiség. Négy óra tájékán sátorról sátorra jártunk, hátha találunk valami szórakoztatót, de már csak sziesztázó fiatalokra leltünk, akik várták, hogy el tudjanak aludni, mi pedig lassan hazasomfordáltunk.
