Rufus Wainwright a mainsteram pop felé tör

Egy opera megírása, Judy Garland klasszikus Carnegie Hall show-ja és egy koncertturné után Rufus Wainwright – saját szavaival élve – őrült tollas szellemként táncol a mainstream popzene peremén.

A kísérletező énekes-dalszerző az Amy Winehouse Back to Black lemezénél segédkező népszerű brit DJ és zenei producer Mark Ronsonnal dolgozott az eddigi legkommerszebbnek titulált albumán, az Out of the Game-en, amely május elsején jelent meg az Egyesült Államokban.
„Kifejezett szándékomban állt valami olyat alkotni az új albumon, ami sokkal könnyedébb és üzletileg életképesebb, mint egy opera” – mondta el Wainwright a Reuters-nek, tréfát űzve saját produkciójából, a Prima Donna-ból és a zongoraalbum Songs for Lulu-ból, amit egy több mint 5 méter hosszú köpenyben előadott turnékoncertjén rögzítettek. Az említett albumok előtti első élő Wainwright-lemez Judy Garland híres 1961-es Carnegie Hallban előadott koncertjének interpretációja.

A zenész stílusmixelése számos kritikust győzött meg és egy Grammy-jelölést is eredményezett. Mégis, annak ellenére, hogy világszerte vannak rajongói és saját generációjának egyik legjobb szövegírójaként emlegetik, néhány albuma nem rendelkezik túl jó eladási mutatókkal. „Meglehetősen annak a szélén álltam, amit általában mainstreamként fogadnak el, és úgy gondoltam ’próbáljuk ki a mainstreamet’. Már kipróbáltunk mást, most próbáljuk ki ezt” – mesélte.
Eddig úgy tűnik, hogy a Ronsonnal való kooperálás – akit az eklektikus énekes a „tökéletes producer” jelzővel illet – jól működik. Az Out of the Game a megjelenése után egy héttel az ötödik helyen debütált Nagy-Britanniában.

Az énekes – aki az énekes-dalszerző Loudon Wainwright III és a folk énekesnő Kate McGarrigle fiaként nőtt fel Montrealban – azonban óva inti rajongóit, hogy kétségbeessenek az új album felismerhetetlensége miatt. „Van egy kifejezett szándékom, de azt sem hiszem, hogy szükségszerűen le fog folyni a kisbaba a fürdővízzel. Van ebben sok a régi Rufus-ból is” – állítja. „Ez egy kirándulás egy még vidámabb környezetbe.”

Felnőtt reflexiók

Wainwright – aki mindig is híres volt másságának és korábbi drogfüggőségének korai beismeréséről – új albumán számos új keletű eseményre is reflektál, mint például házasulási terveire a német művészeti vezető Jorn Weisbrodttal, édesanyja halálára és a kislányára, akinek édesanyja Leonard Cohen lánya és Rufus barátja, Lorca Cohen.
A „Montauk” című számában – ami a Long Island-i tengerparti városra utal, ahol a 38 éves Wainwright gyakran tartózkodik – álomszerű tenor hangjával újszülött lányát szólítja meg: „one day you will come to Montauk / and see your dad wearing a kimono / and see your other dad pruning roses / hope you won’t turn around and go.” (Egyszerű fordításban: „egy napon majd eljössz Montauk-ba / és látod apádat kimonóban / és látod másik apádat rózsát metszeni / remélem, nem fordulsz sarkon.”)
„Lehet, hogy jobban érdekel most a mainstream, de valójában ez abban gyökerezik, hogy intenzív felnőtt életben volt részem: két éve elvesztettem édesanyámat, nemrégiben gyermekem született, és egy párkapcsolatban vagyok – ezek mind számos felnőtt-szituációt szültek, jobb vagy rosszabb értelemben véve.” – magyarázta az énekes. Mindezek után, az új dalok a „fiatalság, bolondság” szükségességére reflektálnak, anélkül, hogy elvennének a vonzerőből a kisemmizett hallgatókat illetően, akiket Wainwright a következőképpen ír le: „valaki, aki érzi a világunk tragikus természetét, de értékeli a románcot és a szépséget és valamiféle furcsa módon pozitív.”
„Mindig is rendkívül nyitott, becsületes és valóságos voltam a jóval vagy a rosszal kapcsolatban.” – állítja. „Azt kívánom, bárcsak néha előre gyártott és felépített lehetnék. De mindig önmagamat adtam, és azt gondolom, az emberek ezt elfogadták az idők során, és velem maradtak. Sokszor égettem meg magam.”

Az új album hangzása az 1970-es évek Elton John vagy Fleetwood Mac hangzását idézi fel. Wainwright ezt a korszakot előszeretettel eleveníti fel annak az időszakaként, amikor a még a bandák minden hangszert ugyanazon időben vettek fel a stúdióban. „Azt is felhoznám, hogy a hangom valószínűleg ehhez a korszakhoz köthető a leginkább” – veti fel. „Nem vagyok jazz énekes, nem vagyok doo-wop énekes és punk-rock énekes sem. Én számos különböző hatásból építkező hibrid vagyok. És a zenének az a korszaka, különösen a számírást tekintve… elég gazdag volt.”
Az „Out of the Game” – címadó szerzeményként – azonban a modern időket ragadja meg és az internetes oldalaknak arra az azonnali keret-megmozgató képességére reagál, amelyre azelőtt semmi nem volt képes – ilyen például a YouTube. „Már hosszú ideje dolgoztam rajta, hogy létrehozzak egy művészi személyt, és aztán azt vettem észre, hogy a srácok éjszakákon át szentelnek figyelmet rettentően hülye dolgokra” – fogalmazta meg Wainwright. „Ez eléggé tiszavirág életű és megalapozatlan.”

Májusban számos tribute koncertet tervez többek között Nora Jones-szal, melyet édesanyjának ajánl, aki két évvel halála után is inspirálóan hat Wainwrightra; és akit fia a legnagyszerűbb szövegírók egyikének tartott.