Címlap » Zene » A legkultabb soundtrackek nyomában

A legkultabb soundtrackek nyomában

Filmzenékkel foglalkozó cikkünk 2. részében mainstream betétdalok és igazi különlegességek!

Ha több látogatót szeretnél, akkor Kattints!

▲ Hirdetés

Hubai Gergely nemrég megjelent Torn Music – Rejected Film Scores című könyve alapján kicsit beleástunk a filmzene történelmébe. Cikkünk első részében a filmzene szűkebb értelemben vett fogalmával, azaz a filmekben elhangzó, többnyire tisztán instrumentális, szimfonikus művekkel foglalkoztunk. A koncepcióba tágabb értelemben azok az énekkel is kísért betétdalok is beletartoznak, amelyek sokszor legalább olyan híresek önmagukban is, mint maga a film. Függetlenül attól, hogy a betétdalokat sztárok, ismert csapatok éneklik-e vagy sem, hatásuk nemcsak a filmekre, hanem a nézőkre is óriási lehet. Jöjjenek az ismert filmes soundtrackek!

A klasszikusok
Mint ahogyan az instrumentális filmzenéknél, a betétdalok történelmében is vannak megkerülhetetlen, mára klasszikussá vált darabok. A „Somewhere Over The Rainbow” biztosan mindenkinek ismerősen cseng: az 1939-es Óz, a csodák csodája filmben Judy Garland előadásában hallhatjuk az Oscar-díjjal jutalmazott szerzeményt. Ugyancsak klasszikusnak számít az Ének az esőben filmmusical „Singin’ in the Rain”-je: a betétdal ez esetben tényleg túlnőtt a filmen. A hatvanas években inkább az instrumentális filmzene terén alkottak nagyot, a hetvenes évek végéről azonban két klasszikus, musicalekből mozira átír filmet is inkább a zene vitt el, mintsem a történet. 1978-as Grease-ben nemcsak a bőrdzsekis Travoltára csorgott a lányok nyála, de nyilvánvalóan a „You’re The One That I Want” vagy a „Summer Nights” című óriási slágerekre is. Egy évvel később a Hair is tarolt a mozikban, és a táncparketten is, hiszen ki ne ismerné a mai napig is az „I Got Life” vagy a „Let The Sunshine In” minden sorát? Travolta persze nemcsak a Grease-ben táncolta szét magát, hanem az 1977-es Szombat esti lázban is. A film többszörös platinalemez és Grammy-nyertes soundtrack albumát egyéb zenészek mellett többségében a Bee Gees jegyzi, a zene pedig óriási hatással volt a diszkózene világára is. A Bee Gees olyan slágerei hallhatók a filmben, mint a „Stayin Alive”, a „Night Fever” vagy a „How Deep Is Your Love”.

A nyolcvanas évektől napjainkig – ciki vagy menő?
A legemlékezetesebb – azaz mainstream filmek és betétdalok a nyolcvanas évektől kezdtek szétválni a borzasztó és a jó kategória mentén, ebből mutatunk most be néhány szeletet.

Míg Prince egy nagyra becsült slágerrel, a „Purple Rain”-nel szerepelt az azonos című filmben (Bíboreső) 1984-ben, addig ugyanebben az évben a valaha volt egyik legidegesítőbb betétdalt is sikerült szolgáltatnia a Szellemirtóknak. A „Gostbusters” című számot Ray Parker, Jr. szerezte és adta elő – bár a számot akkoriban agyonjátszották, ma már nem tartozik a menő nyolcvanas évekbeli slágerek közé. Kicsit kilóg a sorból az 1986-os Szakasz film említése itt, de mindenképpen érdemes megjegyezni, hiszen a Samuel Barber szerző „Adagio for Strings” című, 1936-os szerzeménye hallható a filmben, ami annyira jó választás volt, hogy utána számos film és sorozat is felhasználta. 1987-ben egy Patrick Swayze ríkatta meg a fiatal lányokat a Dirty Dancingben – na meg a film zenéi is, bár az kérdéses, hogy kit milyen értelemben. A Dirty Dancing legnagyobb sikere az (I’ve Had) The Time of My Life volt Bill Medley és Jennifer Warnes előadásában, ami elnyerte az Akadémia díját, valamint Grammy-t és Golden Globe-ot is kapott. A rettenetesen romantikus filmek még a kilencvenes évek elejére sem csengtek le, 1991-ben ugyanis Kevin Costner ostromolta a női szíveket a Robin Hood: A tolvajok fejedelmében, amelynek betétdalát, az „(Everything I Do) I Do It For You”-t Bryan Adams énekelte. A kétszeres Grammy-díjas szám sokáig volt a bulikon a lassúzós etalon – ahogyan egy évvel később a szintén Costneres Több mint testőr című filmben elhangzott Whitney Houston-opusz, az „I Will Always Love You” is. A film Grammy-díjas soundtrack albuma minden idők egyik legkelendőbb filmzene albuma lett, világszerte 44 millió eladott példánnyal.

1994-ben három film is említésre méltó volt a betétdalait illetően is. Óriási siker volt a Forrest Gump Tom Hanks főszereplésével, soundtrack albumja pedig számos sztár dalait vonultatta fel, mint például Elvis Presley, a Fleetwood Mac, Aretha Franklin, a Lynyrd Skynyrd, Simon & Garfunkel, a Beach Boys, a The Doors vagy Jimi Hendrix korábban felvett számait. A Forrest Gumphoz eredeti filmzenét is írt Alan Silvestri, de kétségkívül a sok híresség felvétele tette emlékezetessé a filmet. Ugyanebben az évben játszották a mozikban a Ponyvaregényt, mely kezdeti kultfilmes státuszát végül felváltotta a mainstream, a filmben hallható dalok azonban még ma is kultikusak. A szándékosan spagettiwesternes hangzást egyébként is szereti a rendező Quentin Tarantino, és ez szépen kiélesedett az Neil Diamond „Girl, You’ll Be a Woman Soon” című Urge Overkill-feldolgozásában, de biztosan mindenkinek azonnal eszébe jutnak a taktusok akkor is, ha azt mondom, „Jungle Boogie” – amit a Kool & the Gang követett el. Szintén 1994-es alkotás a Született gyilkosok, ami kakukktojás is lehetne, hiszen ez valóban egy kultfilm, de itt nemcsak a mindenki által ismert Leonard Cohen dalról, a Waiting for the Miracle-ről érdemes beszélni. A Született gyilkosok betétdalai között ugyanis szerepelnek olyan, speciálisan a film kedvéért íródott dalok is, melyek csak a film soundtrack albumán jelentek meg – ilyen például a Nine Inch Nails „Burn” című szerzeménye is. A Nine Inch Nails-nek még két száma is felkerült a tracklistre, és az album producere is Trent Reznor, a zenekar agya volt. Patti Smith, Bob Dylan, Dr. Dre és Juliette Lewis dalai mellett már nem kapott helyet az albumon a Rage Against The Machine, Marilyn Manson és Peter Gabriel egy-egy száma sem, pedig ezek is elhangzottak a filmben. Hölgyeim és uraim, egy igazi ínyencség:

Ebben az évben született meg a rajzfilmek valószínűleg leghíresebb – sztár által énekelt – betétdala is: az Oroszlánkirályban Elton John „Can You Feel The Love Tonight”-jára andalogtak a szerelmes oroszlánok.
A kultfilmek táborát erősíti az 1996-os Trainspotting, ami nemcsak egy csapat heroinfüggőt mutatott be, hanem piszokjó filmzenéket is, többek között Iggy Pop és David Bowie dalát, a „Lust for Life”-ot, valamint az eredetileg 1972-es „Perfect Day”-t Lou Reedtől, és persze az elmaradhatatlan „Born Slippy”-t az Underworld tolmácsolásában.

Elérkeztünk 1997-hez, amikor a sokak által szeretett és sokak által kritizált Titanic tarolta le a mozikat, ami egyetlen ismert dalával is beírta magát a filmtörténelembe. A Céline Dion által énekelt „My heart Will Go On” Céline legnagyobb sikere, és minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett. Érdekesség, hogy a Titanic rendezője, James Cameron pusztán instrumentális dalokat szeretett volna, így a film zeneszerzője, James Horner titokban írta a számot, és bár Cameron vonakodva, de végül elfogadta azt. Jól tette, hiszen a dal még sikeresebbé tette a Titanicot.

Nem biztos, hogy emlékszünk még a Godzillára 1998-ból, a film betétdalaira azonban biztosan: Puff Daddy és Jimmy Page „Come With Me”-je őrületesen nagy sláger volt akkoriban, és bizony Jamiroquai „Deeper Underground” című dala is elhangzott a filmben – ahogyan a Rage Against The Machine, a Foo Fighters és a Green Day egy-egy száma is. 1998-ban másodszor is megmenekült a Föld a filmvilágban: Bruce Willis hőstettén százezrek sírták tele a zsebkendőjüket, amihez az Aerosmith „I Don’t Want to Miss a Thing”-gel asszisztált. Az Aerosmith-nek több dala is felcsendült az Armageddonban, ahol hallható volt egy ZZ Top és egy Jon Bon Jovi track is.

A kilencvenes évek végén még egy „thriller”-nek is sikerült egy elég jó soundtrack albumot is összehoznia. Az 1999-es Kegyetlen játékok promó szpotjaihoz például még a Garbage „Push It” című számát is felhasználták, de az nem jelent meg a filmzene albumon, viszont olyan, mára klasszikusnak számító slágerek igen, mint az „Every You Every Me” a Placebotól, a „Praise You” Fatboy Slimtől, vagy a „Bitter Sweet Symphony” a The Verve-től. A Blur és a Faithless egy-egy száma is szerepel a filmben.

Az új évezredet a Part című film „nyitotta” Leonardo DiCaprioval. Ha a sztori nem is rémlik, Moby „Porcelain”ját azért beleégette mindenki agyába, valamint nagy sláger volt a „Pure Shores” is az All Saints előadásában, de az Underworld, a New Order, a Blur és a Faithless is hozzájárult egy-egy dallal a filmhez. 2001-ben a kultfilm Donnie Darko persze a Gary Jules „Mad World” feldolgozása (az eredeti a Tears For Fears-é, 1982-ből) nélkül is elég emlékezetes alkotás lett volna, de ezzel együtt hatalmas népszerűségre tett szert.

A kétezres évek elején pedig jött a Mátrix-trilógia, amiért nemcsak a film-, hanem a zenerajongók is meg tudtak őrülni, hiszen a film soundtrackje is nagyon ütősre sikeredett. Az első, 1999-es részből a bizonyára Rob Dougan „Clubbed To Death”-jére emlékeznek a legtöbben, pedig olyan nagy nevek szerepeltek benne, mint Marilyn Manson, a Ministry, a Prodigy, Rob Zombie, a Deftones, a Rammstein és a Rage Against The Machine.

2003-ban Keanu Reeves ismét feketét öltött, és a sikert ismét egy remek soundtrack-albummal tetézték. A Mátrix második részének legismertebb száma a P.O.D „Sleeping Awake”-je volt, de hallhattunk egy instrumentális számot a Linkin Parktól, és visszatérő művészként Marilyn Mansontól, Rob Dougantól, Rob Zombie-tól és a Rage Against The Machine-től is, de a Deftones és a Fluke dalainak ütemei is biztosan ismerősen csengenek a Mátrix-fanoknak. A harmadik Mátrix-rész viszont már nem volt különösebben emlékezetes zenei szempontból, révén hogy jobbára csak hagyományos filmzenét használtak.

A kétezres évek hátborzongató és később egyre véressé váló Fűrész sorozatát azért érdemes itt megemlíteni, mert aligha van olyan ember, aki nem ismeri a filmeket záró „Hello Zepp” taktusait, ami legalább olyan betegre sikerült, mint maga a film koncepciója. A „Hello Zepp” szerzője pedig nem más, mint Charlie Clouser amerikai zenész és zeneszerző, aki történetesen egykor a Nine Inch Nails tagja is volt, és nemcsak a Fűrész I,II és III zenéjének szerzője volt, hanem egykori zenésztársával, Trent Reznorral együtt dolgozott a Született gyilkosok filmzenéjén, valamint a Rob Zombie „Dragula” című számát is remixelte a Mátrixhoz. Továbbá ő a Las Vegas és a Gyilkos számok című sorozat zeneszerzője is.

Hogy a jelen filmzenéiből mi marad meg emlékezetessé 10-20 év múlva is, az már a jövő zenéje.
Ha érdekel a filmzene, cikksorozatunk befejező, harmadik részében a sorozatok zenei világába kalauzolunk el, hamarosan itt a Zeneten!

Scroll To Top