Felejts el minden sztereotípiát a sötét szobában ülő vékonyka, szemüveges programozókról, akik egész álló nap a monitor fölé görnyedve keresik a kódsorban a hibát, és légy te is „brogrammer”.
Tagadhatatlan, hogy a technológia évről-évre vonzóbb szakmává válik szerte a világon, köszönhetően pl. olyan filmeknek, mint a Közösségi háló, vagy az olyan trendek, miszerint egy kollégiumi szobából néhány haverral is lehet dollármilliókat keresni. E jelenség a legkülönfélébb embereket vonzza az ijesztő méreteket öltő iparágba.
Jó néhány öreg motorosokból álló programozó közösség panaszkodik az új trendre, mert szerintük az a sugallat a világ felé, hogy a határ a csillagos ég, bárkiből lehet menő brogrammer, és, hogy ez milyen menő, vonzó szakma – ami nyilvánvalóan idővel a minőség rovására megy majd.
A brogrammer kifejezés egyébként a bro’ és a programmer (bro’ – tesó, haver) szavak házasításából született, és szarkasztikusan a számítógépes technológiába újonnan beszálló vállalkozókat illetik vele. (Lásd Közösségi háló)
Néhány közösségi portálon csoportba is verődtek az őket fikázók, és a Quora-n pl. gúnyosan le is fektették a brogrammerré válás szabályait:
„Sok vörös hús és egykezes fekvőtámasz, miközben a másikkal kódokat gépelsz.” „A napszemüveg szinte mindig kötelező, ugyan úgy, mint a nap barnított bőr és a feltűrt gallér.” „Nagyon fontos, hogy mindenkit kicsapsz, aki geek-nek hív, tízesével szeded fel a lányokat, és kívülről fújod a Star Wars-t.”
A szoftverek evolúciója teret engedett azoknak az embereknek is, akik nem feltétlenül technikai beállítottságúak, nem rendelkeznek a megfelelő tanulmányokkal, referenciákkal és nem is különösen érdekli őket a számítástechnika. „Tíz évvel ezelőtt sokkal inkább technikai beállítottságúnak kellet lenni.” – nyilatkozta Steve Spurgat a CEO new york-i irodájának munkatársa. „Mikor kódokat írtál az egy absztrakt és összetett feladat volt és sokkal több időt vett igénybe, mire létrehoztál valamit, mint most, mikor pár nap alatt össze lehet dobálni a dolgokat.”
Spugart szerint pozitív hozama is van a trendnek, jelesül, sok kreatív ember jut be az iparágba, ami nyilvánvalóan vérfrissítést jelent. Ez pedig régóta nagy hiányossága volt az ágazatnak. „Egészen őszintén azt mondom, hogy a technika ma egyenlő a zenével. Egyre szexibb iparággá érik.”
„Csak abba gondoljuk bele – folytatja Spugart – hogy mennyi időt töltenek az emberek a technikával. Tíz évvel ezelőtt a gyerekek a haverjaikkal lógtak és CD-t hallgattak a szobájukban, ma már Words With Friends-et játszanak és a Facebook-on ütik el az időt.”
Bár, amit a réven nyer az ágazat, azt elveszíti a vámon: Egy executive közösségi média munkatárs arról beszélt fennhangon a Mother of Jones szerint, hogy web aggregátorként az volt a munkája, hogy bikinis lányok fotóit montírozta naptárrá és azokat küldözgette szét szerkesztőknek. Ez nagy jóindulattal sem lehet kreatívnak nevezni, programozásnak, vagy bármiféle számítástechnikai munkának pedig egyenesen szentségtörés volna.
Nem arról van szó tehát, hogy minden kívülről érkezőt köpködnek és sárral dobálnak az informatikusok, hanem arról, hogy a brogrammerek mentalitása miatt az ő munkájuk és személyük is jóllehet komolytalanná, „erkölcstelenné” és szakma ellenessé válik.