Magánbeszélgetés

Ha azt mondom Francis Ford Coppola mindenkinek a Keresztapa című filmeposz ugrik be elsőként. Azt be kell vallanom, ez nálam sincs másként, azonban a következő néhány gondolatban Coppola egy másik, azonban méltánytalanul kevéssé ismert remekművét szeretném bemutatni, ami a közelmúltban jelent meg itthon DVD-n.

A magánbeszélgetés egy 44 éves lehallgató “szakember” Harry Caul drámáját mutatja be. Harry egyik munkája során komoly dillemmába keverdik. Mivel döntenie kell, mi a fontosabb: egy emberi élet vagy a titotktartás. Harry lelkiismeretére hallgatva az emberi élet megmentése mellett dönt, azonban ezzel olyan lavinát indít el, ami félő, hogy maga alá gyűri a magányosan élő “fülesbaglyot”.

A film 1974-ben került a mozikba. A kritikusok ünnepelték, a közönség körében azonban szerény sikert aratott. Talán ez annak tudható be, hogy a két évvel korábban megjelent Keresztapa után egy kicsit mást várt a mozik közönsége.

A mozi aktualitása első ránézésre kicsit megkopottnak tűnik, azonban a kérdések szerintem ma is esedékesek. Hiszen a felelősség a titoktartás örök érvényű kérdés.

A film lassan csordogál, azonban mégis izgalmas és érdekfeszítő. A karakterek jellemzése és kidolgozása mesteri szintű. Sokszor hallani, de erre a mozira szerintem nyugodtan mondható, hogy valóban méltánytalanul félredobott gyöngyszem.

 

A főszerepben Gene Hackman, aki emlékezetes és profi alakítást nyújt a magányosan élő lehallgató Harry Caul szerepében.

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti a lélektani krimiket, nálam 9/10-es film!