Magyarország 2011

A 43. Magyar Filmszemlén bemutatott filmes antológiát Tarr Béla felkérésére készítette: Fliegauf Benedek, Forgács Péter, Jancsó Miklós,  Jeles András, Kocsis Ágnes, Mészáros Márta, Pálfi György, Salamon András, Siroki László és Szabó Simon. A filmrendezők teljesen szabadon dolgozhattak, mindössze annyi megkötést kaptak: nulla forintból, a 2011-es magyarországi viszonyokra reagáljanak filmnyelvi eszközökkel.

Ennek, és a tizenegy alkotónak köszönhetően jött létre az az eklektikus, mozgóképes gondolatfüzér, amely április 19-én kerül a mozikba. Az egyenként nagyjából 8-10 perces részekben megéneklik: a honi aktuálpolitikát, élhetőséget és élhetetlenséget, illetve a magyar filmgyártás jelenkori helyzetét, jelesül: „Itt nem forgatni kell, hanem ordítani!” (Jancsó Miklós) Van, aki kíméletlenül, van, aki humorosan és van, aki Heideggert  hívva segítségül próbálja értelmezni az általa tapasztalt valóságot.

Fliegauf Benedek Ezüst Medve-díjas rendező három meditatív hosszúbeállításban próbál hangulatot festeni az itthoni cigány helyzetről, természetesen aktuálpolitika nélkül. Forgács Péter egy groteszk, szimbolikus, filozofikus kecske-rángatással mesél arról, amiben élünk. Jancsó Miklós a tőle megszokott bonyolult kameramozgással rögzíti a lakótelepi baljóslatú táncot, melynek végeredménye egy kegyetlenül őszinte önreflexív gesztus. Jeles András nehéz sorsú, megviselt arcú emberekkel mondatja ki a descartesi mondatot: „Gondolkodom, tehát vagyok!” Kocsis Ágnesé a legmegkapóbb realista etüd: egy hajléktalan asszony megaláztatásokkal és embertelenséggel kísért egy napját követhetjük nyomon.

Mészáros Márta az élet fájdalmas nehézségeire hívja föl a figyelmet, egy anya történetével, aki inkubátorban kényszerül hagyni újszülött gyermekét.  Pálfi György kegyelmet nem ismerő iróniával válaszol a filmkészítők lehetetlen helyzetére,  szem nem marad szárazon! Salamon Andrásé az esztétikai szempontból legszebb alkotás, ahol szintén kilátástalan sorsú emberek mormolnak szavakat, mondatokat egy népszerű magyar népdalból, kontrasztos fekete-fehérben. Siroki László a nagyváros és a vidék viszonyait mossa össze, egyszerű eszközökkel, de tagadhatatlanul hatásosan. Török Ferenc pedig szintén önironikus: a Széll Kálmánra keresztelt téren kémleli a járókelőket, miközben Orbán Viktor szavait üvöltik a rozsdás hangszórók. (Török Ferenc első, népszerű nagyjátékfilmjének címe: Moszkva tér)

Ajánljuk a filmet tehát mindazoknak, akik kíváncsiak arra, miként látják rendezőink ma Magyarországot.