Bio-anyagok a boltokban és a kifutón

A ruhák javarészét ma Kínában, Vietnámban, Törökországban, Indiában, Indonéziában és a Karibi térségben gyártatják, ennek fő oka,hogy olcsó a munkaerő, és sajnos gyakran előfordul, hogy nőket és gyerekeket dolgoztatnak szinte éhbérért. Meglepő, ám igaz, hogy a legnagyobb divat – és sportcégek termékei is ezekben az országokban kerülnek legyártásra. Az utóbbi években kapott egy kis figyelmet a gyártók felelőssége, így egyes vállalatok üzemeiben javultak a munkakörülmények, de sajnos ez cégenként változó.

Ha ruhákat anyaguk szerint szortírozzuk, megtalálhatóak természetes és műszálas matériák. A műszálasokkal a legnagyobb probléma ugyanaz, mint minden műanyagnál. Ezek az anyagok ugyanúgy, mint a többi műanyag hulladék, rendkívül lassan bomlanak le. Ezt a problémát a mai napig nem oldották meg. A természetes matériák alá tartoznak a pamut, gyapjú, len, kender, bambusz.

Beszéljünk kicsit a pamutról, hiszen ez a legnépszerűbb az anyagok között, 85 ország foglalkozik gyapot termesztéssel és feldolgozással, és ez az egyik leginkább környezetszennyező mezőgazdasági ágazat. A gyapot permetezésére használják az összes növényvédő szer egynegyedét a világon. A probléma megoldása végett az utóbbi időben több hangsúlyt kap a bio pamut termesztése. A U2 frontemberének, Bononak a divatcége, az Edun a fejlődő országokban termesztett biogyapotból készüt ruhákat forgalmaz és ezzel segít a helyi munkásoknak, ezenkívül tesz a környezet védelméért is. A tömegtermeléssel foglalkozó nagyobb cégek is, mint például a hazánkban is jelenlévő C&A az egyik legfontosabb biotextil-felvásárló, és hazánkban is egyre gyakrabban megtalálhatóak a környezetbarát termékei.

És ugorjunk egy nagyot ebben a témakörben. Egy ideje egyes tervezők elkezdtek még szélsőségesebben foglalkozni ezzel a problémával, és elkezdtek újrahasznosítható vagy lebomló anyagokból ruhákat létrehozni. Sylvia Heisel tervező gondolata az volt, hogy : “A divat folyamatosan változik, miért lenne örök a ruha?” Barna papírzacskóból tervezett ruhái úgy festenek mintha bőrből lennének, emellett olyan érzés is viselni őket. Ezenkívül van még különlegességük. Az emberi test hője lassan lebontja az anyagot, ennek hatására különböző kézzel írt idézetek jelennek meg rajta. A szöveg egyre élesebben és élesebben kirajzolódik, és miután elhasználódott, elszakadnak. A ruhát ezután nyugodt szívvel eldobhatjuk, hiszen lebomló anyag!

Linda Loudermilk öko-designer álmodta meg tavaly nyáron a bio-bikinit, ami lebomló anyagból készül. Persze a legtöbb ember fejében felvetődik a kínos gondolat: ugye nem éppen a strandon válunk meg egymástól, én és a bio bikinim??! A válasz határozottan nem! Csak akkor indul bomlásnak, ha elássuk a kertünkben, és ezután is marad körülbelül 180 napunk, ha meggondolnánk magunkat. Persze vicces vizualizálni ahogy ki és beássuk a bikininket a kertben, de az alapgondolat nagyonis helyénvaló és előremutató a környezet megóvása érdekében!

Környezetünk megóvása érdekében tehát muszáj foglalkozni a pamutgyártás környezetterhelő promlémajával, és minél inkább reflektorfénybe engedni a bio-anyagokkal foglalkozó lelkiismeretes cégeket és tervezőket!